kukkantsbeblogomba

A sziklák maszkot kértek odafentről,
a fentiek aggódtak, mit - hogyan?
fehér hósipkára maszkot?! az istentől
ily kérést? félő -, ebből rossz fongan.

Nem adja urunk, mert az megtévesztő
harag gyűl dinasztija homlokán;
Repülőt indít -Tündérpanoráma festő
pilotákat, spricceljék be, rondán.

Merengések nagy imádsága, estig
könyörgő makacsságom, imaszék
a Himaláján, kemény fagyba rejtik
a lélek lábnyomát, kérj oxigént.

Odalent tündér vastag jeget piszkál -
alábukom, mint vizekre sirály.

De szép a rövid haj, nincs kócos frizkó,
tiprón fésülik. Gereblyézd ötújj,
kaparj koponyába, fodrász koppintó
elé haptákban állsz, ó, elnökúr.

Parancsoljon, itt egy nullás, lenyíró.
Kopassza meg soher ügyfeleit,
s a kockabukszást kímélje - lerívó
örömmel, sikert szintúgy nem veszít,

Azután jön a forróvíz, vöröstyúk
pofával mártsa hidegvízbe már
a középosztályt, lefesti Renoár.

midőn bálestélyen kékkeringőt rúg
fel a mokány Tamás, ön felköhint,
ekkor tapsikolnak nevelőink...

elnök-johanisz

Valamennyi isten előtt - térdeplő
zafír  árnyak, elszálló buborék.
Nap áldozata párolog vetésre,
gomolygó, szent illat szüri a fényt.
 
Sasok cinkosai  alá ha néznek,
törékeny üvegtest koszos  bűnét
fedezve fel, nem tolerálnak, ölnek.
süvölt az ölyv, válasz rá szentbeszéd.  

Solyomszemű szürke angyalok, kitárt,
ezüst szárnyon kelnek védelemre;
titokban e romlást fékezik le.

Szelem hártyába elfogott  napsugárt
szabadon bocsájt megigazulás.
Legyőz lépésről lépsre e tisztulás

Megóvsz féltőn, noha a bűnt megjártam,
körülmények csapdája befogott.
Neheztelnek rám hamis papok, s álltam 
pellengéren, kin fakutya vihog.

Vegyél magadhoz,  elvből nem sürgetlek,
Mennynek királya, üdvlakodba hívj!
Kit megillet a szeretet. s bűn felett
sosem győzhet, szeretni tanítsd.

Az éden patyolat kristálya, lélek
keresi helyét, szürke messzeség
fölé tekintek, kétely kísért rég.

A föld alá testileg lerak végleg
pihenni csendesen a nagy világ.
De a lelkem  feltör, egekbe kiált.

Konok vagyok de nem oktalan,
Szív falaid barlangjainak rajza,
Így marad a vágyódásaid rabja,
Ellened/érted lelkem harctalan.

Mert azt láttat erezett akaratod,
Erkölcsi konvenciós lét erődben,
Hol vezekléseid égi lebegésben
Veled, csak önvádad akarhatott.

Kívánom jöjj ó az igaz szabadító,
Majd ön fejed hajtasz önmagad,
Ki előtt tükröd nem téged tagad,
Élve boldog idő szemén csillanó.

Arasi Gábor - Ramas bun

M-am încăpătânat, dar nu ca un neîntelept,
Desenarea pesterilor peretilor inimii tale,
Astfel rămâne sclavul dorintelor tale,
Împotriva ta/pentru tine, sufletul meu nu se mai lupta.

Pentru ca vointa ta apparent simtită,
Este conventia morală existand în fortăreată,
Unde penitentele tale în levitatia cerească
Doar vina ta de repros ar fi putut dori.

Vreau să vii, o, adevărat Mântuitor,
Apoi îti pleci capul tau singur,
Înaintea căruia oglinda ta te leapădă,
Timp viu fericit strălucind în ochii tai.