kispatak

Felkonferálás a "Tulipántos láda titkai " c. műsorhoz

 

"Tisztelt Publikum!

Mai műsorunkhoz fogható még nem volt!

Csupa varázslat és misztikum lesz,

non-stop tiltott, fekete  mágia,

démoni extázisban átélhető orgia,

beavatottaknak maga a csoda!

 

Itt és most végre látható lesz A Para,

a Földöntúli Tulipántos Ládafia!

Tartalma nem piskóta, de - no para! -

- csak itt, csak most -

kinyithatják ha merik, ha akarják,

csak szép lassan, óvatosan,

amíg a zár majd halkan kipattan,…

 

… mert itt valami máris bűzölög,

s morajlik is, hallják? Mintha az ég dörög..

A ládában itt dekkol maga a Végzet

egy sarokban, körötte gyermeteg remények,

kis hazák, nagy szívek, tiltott szenvedélyek,

lenyúzott bőrök, agyarak, s pár levetett jellem,

és csövez benne rég egy kapzsi Ős-Szellem,

aki mindent magának teper és titokban

az összehordott szajrét a ládába dugta,

egymásra zsúfolva, drámai darabokban

préselődnek, s köztük virulnak parlag-szlengek,

amit a vadak se művelnek, csak egymás közt

cserélik, mint a tűt, amikor épp nem ölnek;

szanaszét hevernek itt jelmezei a gyönyörnek,

cafatokra tépett, türemkedő vágyak,

terpesztett ágylábak közt félig telt ágytálak..

és legalul, kussolva meglapul, az elhazudott,

megtagadott múlt, aminek sok van a rovásán,

de mint Atlasz, cipeli a szennyet a hátán,

ám fölül itt lebegnek a jelen rózsaszín felhői,

néhány sötétnek még tán lesz ideje felnőni,

kezdődjék hát a  műsor!... Lehet hátradőlni…

 

Hanem a finnyás orrú, úri népek,

meg az élveteg, gyenge idegzetűek

most elhagyhatják a nézőteret,

maguk mögött az ajtót jól csukják be..

kaphatják az élményt ott, odakint,  

de legjobb, ha elhúznak jó messzire,

 … mielőtt a Láda-Fia nekik is beint…"

 

 

Hoppá…

 

szavak közlekednek elmennek egymás mellett

az utak kihágásokkal teltek

minden kihasználatlan gurul egyes-kettesével

sorban ülnek araszol a csúcsforgalom hátra

bénán másznak rá egymásra

gyűlölködve fröcsögve anyáznak

agyára mennek a más-világnak

 

villognak sárga felkiáltójelek

piros lámpás jelzők beintenek

miközben a sorok között

pontosan peteérés zajlik éppen

a szóközökből itt-ott kihallik

káromlások kéjes dicshimnusza

vulgáris lányregényektől hangos az utca

silány vesszők pökhendi ostora csapkod

s embert vadásznak betű-vérfarkasok

 

észt osztanak talmi gyönyörnek

átépítenek nem elég extrém még a tér

köz-pontozással győz ami bomlott

míg ki nem üt minden kimondott

és kimondatlan profán Isten-halmozás

az úton dől el ki gyenge ki erős ki más

szennyel és mocsokkal ki viselős

s a gázolások halmozott büntető tétele

adj még több gázt jól taposs bele

 

minek is foltozni a feneketlen zsákot

a mosoly elnéző hisz' fér még bele

összeolvadt műanyag-unalom-rácson

rágcsál a közöny de udvarol bőszen

a smasszer vagány-szóbörtönökben

leparkol magáévá teszi  lazán ami jár neki

amire más fogak fájnak de beletörtek

meg sem született elődök ölnek

utódokat  mint a megőrült pandák

 

feketén-fehéren követnek példát

ki érti szinte csak bambuszrügyet falnak

s nagy része ennek is kihasználatlan

megy az emésztőgödörbe a fáról aláhull

tíz százaláka tán ami hasznosul

a többi salak s a megtermékenyítés

fekete-fehér szavak rágógumizása

közben a fogságban  hoppá … elmarad

 

 

 A szándékos állatpusztítás elkövetőihez!

Ti torz lelkű, kétlábú szörnyetegek,

ostoba, bunkó pénzéhes véglények!

Nem érdemlitek meg az ember nevet,

legyen az étketek mindennapi méreg!

 

Méreggel vadásztok védtelen ölyvekre?!

Holló, bagoly, róka élete nektek mit sem ér ??

S te, aki ezt teszed, esztelen evolúció szégyene…

Te semmit nem értesz..,  te vagy, aki SEMMIT SE ÉR!

 

 

Olvasási szokások

 

A picurka még ámulva mesét hallgat,

a kicsi talán felismerhet pár betűt, 

a gyermek gyakran szótagolva olvas,

a kamasz álmodva és képzel legbelül,

az ifjú habzsolva, hamar átfut a sorokon, 

a felnőtt a betűkön komolyul, vagy derül,

 

az érett szem csendben eltöpreng azokon,

és tavaszt böngészget a sorok közül...

                     

Melyik vagyok, már végképp nem tudom,

 … rossz szokásom lett, hogy inkább leírom…

 

Melyik is az utolsó vacsora?


Elnézést kell kérnem azoktól, akik profánnak itélik a címbeli kérdést, hiszen ezt a fogalmat hogy "utolsó vacsora" leginkább Jézus életéhez asszociálják..,
de most mégis tekintsünk el a bibliai és művészettörténeti vonatkozásoktól és gondolkodjunk el azon, valóban melyik is az utolsó vacsora? Tegnap délután (a helyszín Párizs, de bárhol lehetne Európában) még egy 23 éves fiatal lány is azt hitte talán, hogy a Jézusé..,. aztán elment egy éttermbe vacsorázni ... és ez volt számára az utolsó vacsora, mert ma valakik bitorolják az életünk feletti uralmat, mert megtehetik és mi nem tehetünk szinte esemmit. Abban az éttermben ülhetett volna te barátod, barátnőd, szerelmed, testvéred, családtagod, szülőd..., vagy te magad. A terror az élet mindennapi része lett, csakúgy mint a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság. Ember ember ellen, vallás vallás ellen, kultúra kultúra ellen... Meddig?? Miért?? Lehet, hogy nincs értelme már válaszokat keresni. 


2015 január 9-én írtam egy pár soros verset ide a blogomba. (a Charlie Hebdo valósága címmel ) Ma ezt a verset ismét leírom szó szerint, csak a címét változtattam meg.

Életünk valósága

VÉRFÜRDŐ, GYILKOLÁS, ŐRÜLET, HALÁL.

MINDEN POKOLI BOSSZÚ ÉS KÁRHOZAT.

AZ INGERKÜSZÖB NAGYON MAGASAN ÁLL.

BÁRHOL, BÁRMIKOR LEHETSZ ÁLDOZAT!