kispatak

Vélemény
Rozella•  2015. január 18. 23:07

Jótékonyságok a hidegben


Jótékonyságok a hidegben 


Hol lakik a Boldogság és hol a Szerelem,

elfeledtem már, fáradtan rég úton vagyok,

s házukat utcán bandukolva nem is keresem.

 

Mosollyal hazafelé tartok már a hidegben.

Kiszól egy ablak: " Hová vándorolsz ó szívem,

jöjj, pihenj itt meg éjszakára, én téged jó szívvel

befogadlak…jó étellel- itallal is megkínállak "

 

'Haza kell érnem gyorsan, még jóval a sötét előtt',

sietve mondom és megköszönöm, de muszáj mennem,

hogy ne ácsorogjon soká a járdán, ott a ház előtt,

 

ha már a hidegben így megtalálta bennem otthonát

egy vékony kabátban didergő, hajléktalan, rongyos tekergő,

"reggelre tán még meg is halna",- mondja egy hang, a belső…

'Ne vacogjon, jöjjön be hát Szerelem, s iszunk egy forró teát!'

 

 

Rozella•  2014. december 2. 18:39

Ádám, a költő tragédiája - Madách után szabadon

 

 

 

ÁDÁM:

 

Verset óhajtanék írni, óh Uram, mi tetszésed elnyerné,

És mint saját, dicső teremtményed tán  kiérdemlené

Fényességed legszentebb jutalmát, s megkapnám végre azt a kiló almát

A Paradicsomból, mert annak ízét, zamatát most is számban érzem;

Lucifert nyaggattam, utamon egyre csak faggattam, versem hogy ékítsem?

Amit e főgonosz szónokolt, sugdosott nekem Uram, íme halld hát:

 

LUCIFER:

 

Legyen versed ütemes, pontos, s kellően szép, mint rejtelmes óramű,

Fájdalmas dallamot zenéljen, sírjon olykor, mint árva hegedű;

Máskor meg olyan, mint nyers, tomboló erő, vad természeti csapás,

jelzők, ragok, szavak egymásra hányt halmaza,- s főként- meg ne értse más,

Ám mi ennél fontosabb, fessen szörnyű, lüktető, félelmes képet a pokolról,

Hol reménytelen, bűnös és szerelmes lelkeket emésztő tűz tombol;

De ne legyen benne képzavar, mi megannyi bölcs fejet majd megzavar.

 

ÁDÁM:

 

 Uram, segíts hát rajtam, szózatod várom, alkotni vágyom, de maradandót!

 

AZ ÚR:

 

Ádám, szándékod előttem dícséretes, már-már nemes, mint holmi Arany,

Karod erős, tollad hegyes - szíved emelkedett: látszólag minden Egybe' van,

Ámde gyarló munkádnak Ádám, e téren csak hamvába holt magva van,

Nődnek van szüksége inkább e magra, kiben szíverén keresztül majd megfogan.

Mondottam neked Ádám, küzdj, és bízva bízzál bennem, írd hát a versedet,

Hanem az ALKOTÁST balgán ne vágyjad, bízvást hagyd reám, elvégzem azt magam.

 

ÁDÁM:

 

Ó jaj! Uram, mi új sorscsapás ez, oly sok csalódás, hányattatás után,

Nem leend babér szegény, verselő fejemre, s nézzek majd más után??

Gyanítottam én ezt rég belül, bár a verset így is el fogom követni,

CSAK AZ A VÉG!  Uram, CSAK AZT TUDNÁM  FELEDNI!

 

Az ÚR:

 

"MÉGECCER MONDOM" –  Hölgyeim és Uraim ..(mit is??) Ja igen: - Hajrá Ádám! Hajrá Lucifer!"

 

 

 
1...678
 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom