dobosigyorgy blogja

Kicsi cica felébredett,

kinyitotta zöld szemét,

ajtó elé telepedett,

várta ő a levesét.

De nem kapta a levesét,

ezért aztán kertbe ment,

hátha ott lesz egy kis egér,

a pocakja tele lesz.

Közben már a Nap is kisüt,

de egeret nem talált,

egy szilvafa máris kidült,

és a földig meg sem állt.

Megmaradt a kicsi cica,

közben futott az egér,

futni kezdett ahogy bírta,

amennyi csak belefér.

Szegény ijedt kis egérke

káposztára szaladott,

de a macska utol érte,

és egy nagyot rácsapott.

De az egér ügyesebb volt,

gyorsan el is szaladott,

cica ezért lendületből

káposztába harapott.

Ízlett neki a káposzta,

és még többet harapott,

tele lett ám a kis pocak,

az egér meg maradott.

Rájött arra, a káposzta

ízesebb, mint az egér,

ezért inkább már azt ette,

így lett meg a jó ebéd.

Könnyebb lett hát így jóllakni,

káposzta nem szaladott,

nem is kellett elfáradni,

egér is még maradott.

Ezek után a macskának

nem is kellett az egér,

káposztából jutott bőven,

amennyi csak belefér.

Langyos nyári reggelen

a levegő párás,

kis pillangó ébredez,

éj vigyázta álmát.

Egy hatalmas almafa

volt neki az ágya,

ott senki sem zavarta,

vele volt a társa.

Kinyitotta a szemét,

de semmit sem látott,

takarta egy falevél,

egy kicsike ágon.

Hát a társa hova lett:

- sehol sem találja,

tán előbb felébredett,

és a rétet járja.

Nyújtózott egy jó nagyot,

rezegtette szárnyát,

így hát végre szállhatott,

az érzelmek vágyán..

Repült ő tarka réten,

látott sok virágot,

rengeteg kis pillangót,

vidámságot látott.

De melyik is a társa,

gyorsan megkereste,

felkapott egy kis szirmot,

neki ezt ő szedte.

A kis társa megörült,

boldog tudott lenni,

sok kis virág ott terült,

de elég most ennyi.

Nem kellett a sok virág,

hisz a szirmot kapta,

most már ő is alig lát,

könny gyűlik alatta.

Pedig nem eső esik,

föld nem azért ázik,

bizony most kettőjükön

a boldogság látszik.

Így élnek ők még tovább,

nagy-nagy békességben,

de a mesém nincs tovább,

álmodjatok szépen.

Elindult a kicsi bot,

társát megtalálja,

mert akinek utba volt,

már nyomát sem látja.

Koldus volt már és szegény,

nem volt neki pénze,

elvette a büszkeség

a még több reménye.

Pedig régen gazdag volt,

hatalmas nagy háza,

de az minden elúszott,

kártyás adóssággal.

Ezután már nem lett Neki

egyetlen barátja,

csak egy társa, ki védi,

a koldusbot várja.

Elvesztette életét

koldus uton járva,

betették egy dobozba,

mélyen lett elásva.

Már Őt is elfeledték,

mint sírján keresztet,

de a botja észrevette,

gyökeret ersztett.

Fellépett a sírhalomra,

kereszt helyett állva,

egy kisfiú ott volt sírva,

Ő lett az új társa.

Majd mentek egy régi helyre,

éhes volt szegényke,

észre senki nem is vette,

nem volt neki étke.

Elindult hát így a bottal,

messzi utat járva,

látta, hogy egy néni ott van,

sok kis aprósággal.

A kisfiút észrevette,

megetette gyorsan,

mivel jó volt megszerette,

nem is ment el onnan.

Öreg volt már a nénike,

alig tudott menni,

örült neki minden gyerek,

adott nekik enni.

Megsajnálta a koldusbot:

- kapaszkodjon béle,

így hamarabb odébbjutott,

hálálkodott érte.

Elmentek a sírhalomhoz,

de már nem találták,

mert egy csodás síremlék volt,

ezt örömmel látták.

Rá volt írva koldus neve,

mellette két váza,

hogy ne legyen elfeledve,

virág lett bevágva.

Megszólaltak odafentről,

siessetek haza,

mire majd az este eljön,

lesz bőséges kaja.

Elég gyorsan hazaértek,

eltűnt romos háza,

helyette egy aranyfészek,

a kapuja tárva.

Kinyílt a szép postaláda,

bent egy kis levéllel,

öreg néni ajándéka,

jóságért cserébe.

Aranyozott lett a bot is,

így kellett hát lenni,

mert a sok-sok szenvedésért

boldognak kell lenni.

Öreg néni most boldog lett,

még több kisgyerekkel,

étel is már jutott bőven,

sok-sok szeretettel.

De ha ezt Ti nem hiszitek,

járjatok utána,

kaptok ételt,nemcsak vizet,

Istennek is hála.

Mondjad meg az anyukádnak,

macit csak úgy vegye meg,
hogyha belép az üzletbe,
szeme annak csukva lesz.


Mert ha nyitva az ő szeme,
végig az utat lesi,
amíg alszol Te az ágyban,
addig vissza érkezik.


De ha csukva az ő szeme,
akkor az is álmodik,
nem is látja majd az utat
és el sosem távozik.


Az után már csak Veled lesz,
alszik, játszik, míg lehet,
semmi rosszat ő nem is tesz,
megtartja jó kedvedet.

Kis Cincike felébredett

egyik szombat reggelen,

de a macska nagyot nézett,

hogy a teje meglegyen.

Elkapta a kis egeret,

azt hitte, hogy kell neki,

Bodri kutya odasiet,

ezért jól megkergeti.

Engedd el most tüstént, gyorsan,

nem bántott az tégedet,

ha megeszed, ki hozza majd

nekem a jó kenyeret.

Nem issza meg a tejedet,

hisz nem kell az őneki,

sajtot eszik, meg parizert,

hisz ő csak azt szereti.

Kicsi egér így szabad lett,

a kutyához ballagott,

kenyér mellé adott neki

egy kicsi sajtdarabot.

Jó barátok lettek ketten,

de a macska pityereg,

hogy a Bodri nem engedte

megenni az egeret.

Megsajnálták nagyon szegényt,

adtak neki parizert,

hidd el azt, hogy jobb ez neked,

minthogy edd az egeret.

Cirmos cica is megörült,

barátod is maradok,

ha én tőled még máskor is

kapok néhány falatot.

Ezután már hárman ettek,

irigy nem volt senki sem,

jó barátok hát így lettek,

játszottak is ügyesen.

Nézett ám a házigazda,

ilyen nem volt még sosem,

hogy a macska az egérrel

játszik csak úgy kedvesen.

Hát akkor meg nagyot nézett,

mikor vitte a tejet,

Bodri, Cirmos és Cincike

lefetyelték ügyesen.

Bodri kutya utána meg

előásta parizert,

együtt ették mind a hárman,

nem volt irigy senki sem.

Amikor azt kicsi egér

húzta a sajtdarabot,

kutyának is, macskának is

adott sok - sok falatot.

Ekkor már a házigazda

nevetett egy jó nagyot,

előhúzott tarisznyából

kolbászból egy darabot.

Nem bántott már senki, semmit,

éltek ők így békében,

mesémből hát mára ennyit,

aludjatok csendesen.