dobosigyorgy blogja

dobosigyorgy•  2022. július 1. 18:14

Szállnak az évek

Szállnak az évek, idő repül,

de aki szeret, nincs egyedül.

Üzeni fentről a kék madár,

van aki szeret, Ő vár ma rád.


Indulj el felé szép tavaszon, 

szíved azt súgja: légy szabadon.

Ne tartson fogva, mint rabigát,

szeressen inkább életen át.


Szeress örökké, nem fog fájni,

lelked hagyjad szabadon szállni.

Úgy szép az élet, párban ketten,

a jó érzés soha se vesszen! 

dobosigyorgy•  2022. április 13. 07:14

Hagyj aludni

Ne ébressz engem fel, 

horkolni van kedvem,

nem tehetek róla,

ez Isteni strófa. 

 

Ő parancsol nékem,

ez most az én létem, 

éjjel jól alszom,

másnap nyugodt vagyok.

 

De ha felébresztesz, 

nyűgös leszek reggel, 

inkább aludj, az ám, 

mondok jó éjszakát. 

 

 

 


dobosigyorgy•  2022. április 7. 09:46

Van kinek elég

Van kinek elég szelet kenyér,

közbe elveszik tőle,

netán vakon, vagy kicsit bután

indul sötét jövőbe.


Ő nem veszi észre a trükköt, 

csak megy előre vakon, 

de egyszer csak jó nagyot koppan, 

nem juthat át a falon. 


Van kinek elég szelet kenyér, 

nem vágyik semmi másra, 

szeretet, mit szívéből oszthat, 

jusson, ki arra vágyhat. 


Kis békét is nagyon szeretne, 

soha nem járkál vakon, 

igaz, nagyon sok akadály van, 

de úgy juthat át falon. 


dobosigyorgy•  2022. március 23. 13:50

Van Ki csak addig jó

Van Ki csak addig jó

amíg segít néked,

ha fordul a kocka,

vele is a tények.


Vissza kéne adni

egy kicsit a múltból,

nem is teszel semmit,

jó nagyokat kussolsz.


De múlik az idő,

egyre jobban csökken,

semmit észrevenni,

neked talán könnyebb.


Ha elszáll a lelke, 

akkor majd hiányzik? 

Tudd meg akkor késő, 

ha rád most nem számít. 


Gondolkodj el jobban, 

amíg még nem késő, 

hiába vasárnap, 

ha nem lesz már hétfő!


dobosigyorgy•  2022. március 1. 20:17

Amíg alszol

Amíg alszol

orvul támad a halál. 

Szárnyait lengeti

égen vidáman,

közbe lepottyant

fekete leplet,

vörös fény osztogat

síró hangokat.

Menekülj!

Most még teheted, 

talán nem ér utol

vasfogak harapása. 

Szabad lehetsz, 

de utad céltalan

idegen föld nyikorgásával. 

Visszanézel, talán

könnyező romokat látva

menekülsz, 

mert keres a halál. 

Nem csak az égből, 

földről is suhan, 

vasláncos talpain

rohan előre,

forduló sapkával

ott már nem talál. 

Imára kulcsolod kezed, 

forduló sapka 

tán senkit nem talál. 

De akit elvitt, 

nem hozza vissza, 

felnőttet gyermeket

a vigyorgó halál. 

De ha majd meghal, 

többé nem támad

a csillag is ragyog. 

Mehetsz is vissza, 

síró romok közt

párnád keresed, 

majd felállsz, 

hogy újat készíts, 

mert a régi elveszett. 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom