dobosigyorgy blogja

dobosigyorgy•  2020. augusztus 13. 20:44

A jót keresd!

A jót keresd, bármily furcsa a világ,
nehezen találod, mondj el egy imát,
akkor nézz magasra, figyeld az eget,
fentről az Isten is segít majd neked!
 
Közben fél szemmel a gonoszt is látod,
ne hagyd, hogy feldúlja ezt a világot,
csak törtess előre, míg el nem éred,
nem baj ha néha az Istent is kéred.
 
A hosszú úton még fogja a kezed,
akkor a szeretet előre vezet,
ne hagyd, hogy a gonosz húzzon még hátra,
bármi is történt, Te légy EMBER számba,
 
Tudod, hogy a jóból baj nem is lehet,
segítsél másnak és fogjál sok kezet.

dobosigyorgy•  2020. július 29. 17:52

Ezeréves álmunk

Ezeréves álmunk is már
szép csendesen véget ér,
kismadár egy gyenge ágról
elrepül és messze tér.
 
Körülnéz a nagy világban
merre mi is létezik,
hol találni sok jóságot,
honnét béke érkezik.
 
De az út még olyan hosszú,
hogy közben ő megpihen,
ekkor bizony olyan történ,
érkezik az égi jel.
 
Az út most még olyan hosszú,
sok közbe a galiba,
de azért csak tovább halad,
földön lám egy taliga.
 
Egymagában úgy gondolta,
azon ismét megpihen,
megérkezik a gazdája,
kit nem tűr meg senki sem.
 
Szomorú lett a kismadár,
tán a béke elveszett,
így megkérte a taligást,
induljanak csendesen.
 
 Ha hiányzik valakinek,
akkor majd megkeresi,
érezze, hogy a kismadár
éjjel nappal szereti.
 
Így élnek ők békességben,
lám a béke megterem,
megjelenik sok kis állat,
körbe ülnek csendesen.
 
Megszólal a templom harang,
a taligást keresik,
nagy boldogság lángra gyullad,
mikor végre meglelik.

dobosigyorgy•  2020. július 26. 20:40

Csak szakad

Szakad a nagy eső,
nem csak gyenge zápor,
bejut a pincékbe,
oly nagyon sok házhoz.
 
Földre ne is menjél,
hiába nincs este,
nagy lett a dagonya,
így elsüllyedsz benne.
 
Régen nem hitték el,
a sok eső árthat,
kárt okoz most bőven,
sok sok embertársnak.
 
Így hát siránkozunk,
mikor lesz már vége,
legyen mit elrakni
mindenkinek télre.
 
Aludni is tudjunk
csakis saját házban,
ne kelljen költözni
idegen lakásba.

dobosigyorgy•  2020. július 14. 20:21

Vörösen izzik

Vörösen izzik a reggel,
valahol mégis fekete,
háborog most a nagy tenger,
van, ami végleg elveszett.
 
Virág is bontja a szirmát,
élete úgysem egyszerű,
szép lassan lehull a földre,
halála nagyon keserű.
 
Köztünk élt tettre kész ember,
egyszerű nem volt őneki,
tudta, hogy tenni kell végre,
nyomorból álmát kergeti.
 
Talált is kiutat onnan,
falvában végre jó legyen,
kaparta mindent a sárból,
rossznak kell már vége legyen.
 
Szomorú reggel jött akkor,
Ő aztán fel nem ébredett,
kiket kiemelt a sárból,
nekik most minden elveszett.
 
Vajon, lesz ki végzi dolgát,
vagy végleg veszni hagyja azt,
mit elért eddig az ember,
az csak egy múló pillanat?
 
Ó!- ne hagyd veszni a jót már,
maradjon még a víz felett,
tette ne vesszen kárba, mert
fentről küld vérző könnyeket.

Bogdán László Cserdi polgármestere emlékére.

dobosigyorgy•  2020. július 4. 21:30

Mira vagyok

Megszülettem, most halljátok,
azért vagyok kicsike.
Ha én egyszer nagyobb leszek,
mesél nekem Gizike.
 
Most még nagyon sokat alszom,
jóllakok, mert szopizok,
szüleimnek a pelusba
kicsit belerondítok.
 
Akkor bizony nagyon sírok,
csomagomat vegye ki,
újat adjon, hogy ne sírjak,
vidám leszek. Szereti.
 
Gyuri bácsi írt már nékem
varázslatos sok mesét,
anyukám azt felolvassa,
álmaimban élem én.
 
Talán egyszer nagyra növök,
olvasom a sok csodát,
azokat a kis verseket,
másoknak én adom át.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom