dobosigyorgy blogja

Hogy nézel majd húsz év múlva
gyermeked szemébe,
vajon mai makacsságért,
mit is kapsz cserébe?
 
Próbálgatod elmondani
a Te igazságod,
de nem teszed akkor zsebre,
mit fejedhez vág ott.
 
Nem ismerte nagyszüleit,
Te hibádnak látja,
azok arra elköltöznek
már a túlvilágra.
 
Gondolkodni jó lenne hát,
nem a jövőt várni,
aki ezt most így gondolja,
tán, nem fogja látni.

Bulinak vége,
nagyon sokat ivott,
és kocsiba ül.

Döcögve indul,
de eltűnt a fékpedál,
csak nyomja a gázt.

Útban az oszlop,
telibe is találja,
élete elmúlt.

Vagy

Szemből autó,
a saját sávban halad,
egy nagy csattanás.

Autók törnek,
vétlent éri a halá,l
szomorú végzet.

Tiszták a lapok,
csak betűk vannak benne,
sehol egy folt,
szamárfül nélkül
árválkodik a polcon.
Szomorú magában,
nem kell senkinek,
tán nem oda került,
hol kéne lennie.
 
Így szomorkodik
többiek közt bújva,
nem is keresik
így múlik a sorsa.
Ismeretlen marad
ebben a szobában,
de hallottak róla
a Tengeren túl is.
Ahol nem a moly rágja lapjait.

Én láttam mosolyogni,
Kit Te furcsán néztél,
vagy fejed elfordítva
siettél tovább.
Így tűnsz el nyomtalan,
értéket hátrahagyva
észre sem veszed
De ha eljön az idő,
lehetsz úgy Te is.
Magad elfogadni
képtelen leszel.
Lépj vissza kicsit!
Képzeld el magad!
Értékeld újra az életed,
mit hagytál veszni!
Ó! Micsoda világ!
Hogy érezni tudj,
mondj egy pár imát!

 Tudod, hogy néha kéne már tenni,
de mégis könnyebb egy helyben lenni,
alig pár lépést kellene tenned,
de jobb egy helyben,mintsem, hogy menned.
 
Jobb ülni Néked egy karosszékben,
mint tenni éppen, valamiképen,
ilyenkor lelked talán megnyugszik,
minthogy a tested, csak egyet ugrik.
 
Milyennek látod, ezt a világot,
ha magadat már ebből kizárod,
lehet, hogy könnyebb,most még így lenni,
amit most tennél, tán jobb a semmi?
 
Magad ha egyszer esettnek látod,
a jót akkor majd, minek is várod?