dobosigyorgy blogja

Haza
dobosigyorgy•  2019. június 15. 22:18

Emlékezz, vagy ne szólj!

Nagy Imre halálának 61. évfordulójára
1958. 06. 16. 05.16
 
Emlékezz, vagy ne szólj semmit,
legyen meg a tisztelet,
emlékezni tiszta szívből
más ellene nem tehet!
 
Gyűlöletből már elég volt,
többé az már nem lehet,
remélem, hogy kik azt tették,
eltolták a szekeret!
 
Gyújts mécsest, vagy tégy virágot,
ennyit talán megtehetsz,
fejet hajtva méltósággal,
a legnagyobb tisztelet!

dobosigyorgy•  2019. május 29. 20:31

A múlt emlékére

Ünnepeljünk együtt a múlt emlékére,
háború vége lett, lett hát végre béke,
ne tiltsa meg senki, hogy mi ünnepeljünk,
a régi időkre szívből emlékezzünk!
 
Őszintén tegyük azt, nem képmutatással,
békében legyünk mi örökké egymással,
van még kik nem tudják, mi is ez az ünnep,
lehet, hogy könnyeik talán mégsem szűnnek.
 
Tudják meg ők is az elmúlt valóságot,
ne törjön majd senki felettünk korbácsot,
ünnepeljünk együtt a múlt emlékére,
háború vége lett , lett hát végre béke.

dobosigyorgy•  2019. február 10. 21:14

Béke maratont!

Elvadult világ,
elvakult emberek,
hát ilyen szabadság
nem kellhet senkinek.

Mit tesz a hatalom,
gyűlölet szabadon,
ezt én nem akarom,
csak béke maratont.

dobosigyorgy•  2018. április 19. 20:36

MAGYAR HAZÁM!

Fáradt az én lábam,
nem tudok már menni,
a szívem sem enged,
itt kell nékem lenni.
 
Adjál a hazámban
nagy, nagy tisztességet,
hogy ki ma még szegény,
az vidáman éljen.
 
Lengedez a zászlónk,
integet az égnek,
csak alatta szólhat
igaz magyar ének.
 
Nemzeti zászlónknak
nincsenek határok,
minden magyarnak van
az egész világon.
 
Add meg hát Istenünk,
add a magyar népnek,
ha még mást gondol is,
csak békében éljen!
 
Add útravalóul
ezt minden magyarnak,
ha messzi vannak is,
szíveik maradnak!

dobosigyorgy•  2018. január 3. 19:36

Kék virágok nyílnak

Ahol kék virágok nyílnak,
törlik a határt,
szívek vidáman dalolnak,
vár az őshazád.
 
Húzd magasra a nagy zászlót,
ne add meg magad,
lássák igaz magyarságod,
zúg a nagy patak.
 
De a kicsiny országunkban
mondják, idegen,
halkan suttogjuk magunkban,
jerj csak közelebb.
 
Nem látják a vérző szívet,
amely üldözött,
dobnak is rá követ, vizet,
miért költözött.
 
Hiába a dicső, nagy múlt,
gyorsan feledik,
kopoghatunk a zárt kapun,
észre sem veszik.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom