dobosigyorgy blogja

Szerelem
dobosigyorgy•  2015. július 5. 09:48

Hogyha nékem

Hogyha nékem szárnyam lenne,

elrepülnék Teveled,

megmutatnám, hogy mi is van

túl a magas hegyeken.


Leszállnánk a hegy tetején,

figyelhetnél odaát,

láthatnád azt, ott is nyílnak

a csodaszép ibolyák.


És amikor meggyőződtél,

ott is nyílik sok virág,

Veled tovább elrepülnék,

amíg nincs az Óceán.


Ott is egyet körül néznél,

csak a vizet láthatod,

majd felette elrepülve

túlsó partot várhatod.


Megérkezve túlsó partra

pihenni is kéne még,

hanyatfekve, és felnézve,

ott is nagyon kék az ég.


Mégis lesznek jó barátok,

pedig sosem jártál ott,

amikor majd megtalálod,

álmodjál egy jó nagyot.


Pihend ki a fáradalmat,

hosszú volt az égi út,

álmaidban nagy nyugalmat,

eljön majd a visszaút.


dobosigyorgy•  2015. január 20. 23:12

Csak Veled!

Hogyha felkel majd a Nap

és ő Téged simogat,

meglesz a szép ébredés,

hidd el,az már nem kevés.


Akkor őt megláthatod,

boldog lesz majd a napod,

tudhatod, hogy féltelek,

mindentől megvédelek.


Eső lesz, vagy napsütés,

mond el, melyik mennyit ér,

itt vagyunk most te, meg én,

ez mindennél többet ér.


Nem kell másik látomás,

repül a sok kismadár,

ez a legszebb vallomás,

ami vár most Tereád.


dobosigyorgy•  2014. szeptember 30. 23:25

Veled éljek!

Télen nincsen kint virág,

mégsem fáj nagyon,

az mindennél többet ér,

ha arcod láthatom.


Hogyha lenne sok virág,

mondjad,hogy mit ér,

ha Te azt nem láthatod,

akkor meg miért.


Jó idő lesz odakint,

nyílik majd Neked,

ablak előtt elterítve

azt észreveszed.


Azért kell,hogy szép legyen,

örüljek veled,

Nap is süt már fényesen,

enyém a szíved.


dobosigyorgy•  2014. szeptember 12. 16:25

Bennünk ég

Látod, süt a Nap,
minket csalogat,
rétek és hegyek,
kéklő tengerek.

Fényes napsugár,
minket odavár,
vesd le a ruhád,
újra itt a nyár.

Pálmafák alatt
érzünk vágyakat,
idő elszalad,
szerelem marad.

Forró ölelés,
csók és nevetés,
meg nagy szenvedély,
ebből nem elég.

Vidám most a Nap,
kacsint nagyokat,
súgja énnekem,
boldog szerelem.

Nap most ne figyelj,
nincs rajtunk lepel,
de nem veszik el,
örök szerelem.



Álmodoztam,mert még élőben nem láttam a pálmafákat és a tengert sem.

dobosigyorgy•  2014. szeptember 11. 20:26

Gyönyör

Drágám látom, nagyon fázol,
odaadom nagykabátom,
de ha ez még így sem elég,
odabújok én közelébb.

Kezem tested végig járja,
benne van már a kabátban,
látod, Drágám már nem fázol,
hadd vessem le a kabátom.

Nem kell Neked már a kabát,
pap sem mond ilyenkor imát,
ruhán a gomb már úgy dagad,
szép sorjában le is szakad.

Összebújunk, mint a kéve,
el is jutunk Velencébe,
odaérünk,alig várom,
ruhák földön,de nem bánom.





Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom