dobosigyorgy blogja
BulvárValós Való Világ
Munkába indulsz, elmúlt az éjjel,
de még a Nap sincs egészen ébren,
buszon sok ember, mindenki álmos,
így ébren alszik mégis a város.
Beérsz a gyárba, dolgozni kéne,
de van ám kinek, akinek mégse,
Ő aki figyel, abból fog élni,
szöveggel tőle, ki is kell térni.
Jobb, hogyha nem szólsz, ez itt a lényeg,
így lehetsz mindig újabb reménnyel,
tudod az jobb lesz,mindig vigyázzál,
óvatos légy csak,rá ne is fázzál.
Pedig a gyárban munka a lényeg,
abból lesz néked majd meg a béred,
feszít a norma, de van az álmod,
szabad időd bíz vidáman várod.
Sokunknak jobb lesz így majd az otthon,
ha a kocsmában nem maradsz hoppon,
mert akkor bizony zajos az élet,
sodrófa is majd útjára térhet.
Tudod, a béred, hamar elúszhat,
családi béke akkor a múltad,
szerető szívvel lépj be a házba,
előre nézz, és soha se hátra.
Ebből lesz meg a családi béke,
gyári dolgokat tedd is már félre,
akkor Te azt is boldogan látod,
párod melletted van már az ágyon.
Fagyos szívvel
Nincsen tél, mondd mért van hideg,
mégis fagyos a Te szíved,
hiába van nagykabátod,
de akkor is mindig fázol.
Vesd le hát a nagykabátod,
nincs szükség rá, úgyis ázol,
inkább kérdezd meg most magad,
fagyos szíved hogyan ragad.
Nem kell ehhez papír s füzet,
ne gyújtsál hát tábortüzet,
inkább érezd már jól magad,
fagyos szívek kihaljanak.
Felenged a fagyos szíved,
ha van már, higgy valakinek,
két szív akkor együtt halad,
ledöntenek minden falat.
Forró szívvel szépen haladsz,
amit érzel, mindent szabad,
ne húzzál hát nagykabátot,
ruha nélkül nem is fázol.
Álmaim közt keresem
Nincsen nékem ötletem,
becsukom a két szemem,
de azért még létezem,
álmaimat élvezem.
Felébredek majd írok,
mintsem inkább,mint sírok,
nem kellenek még sírok,
nevetni ám még bírok.
Emlékszel még?
Emlékszel még a régi tavaszra,
mikor ajkad nem mozdult panaszra,
akkor még rosszban is láttad a szépet,
de tudtad,hogy a szív sosem téved.
De, ahogy teltek, múltak az évek,
rájöttél arra, szív néha téved,
történnek néha bizonyos dolgok,
mikor az ég is csak felhőt hordoz.
Ekkor kell az, hogy jöjjön az ész is,
különben tényleg, csak a szív vérzik,
talán most újra lásd meg a szépet,
szív és az ész, tán együtt nem téved.
Gondoljál csak egy másik szebb napra,
ne hagyd, hogy szükség legyen egy papra.
Emlékezz!
Csak a szépre emlékezzél,
ha keserű a sorsod,
mikor még a kicsi szíved
nagy boldogságot hordott.
Nem volt akkor a lelkedben
keserűség, bánat,
azt hitted, hogy a boldogság
soha el nem fárad.
De ahogy csak teltek, múltak
lassacskán az évek,
rájöttél, hogy a Te szíved
bizony néha téved.
Tudod, jönnek az életben
néha olyan dolgok,
mikor már a pszichológus
jó nagy csődöt mondott.
Mert nem úgy van, ahogyan azt
leírták a könyvben,
igaz érzést kitörölni
nem lehet oly könnyen.