dobosigyorgy blogja

Eljött hát a szép Karácsony,
hófehérbe öltözött,
fenyőfára szaloncukor,
habkarika költözött.
 
A fenyőfán fel a csúcsra
egy kis angyal odalett,
örülünk is ennek nagyon,
pedig ez nem csodatett.
 
Sok kis gömbtől és csengőtől
boldogok az angyalok,
várják is már, hogy fogadja,
jászol a kis új lakót.
 
Jászolba a kis Jézuska
szentestére érkezett,
akkor kapta emberektől
dicsőítő szép nevet.

Az eső most jól esik,
Jézus könnyét látom,
sír is oly keservesen,
mi lett e világon.
 
Mért kellett meghalnia,
emberek vétkéért,
ha nem tudják még ma sem.
hogy kössenek békét.
 
Pedig jobb a szeretet
a szívekbe zárva,
legyen aki megkapja,
nem kell érte hála.
 
Tanítsd az embereket,
hogyan kell szeretni,
éljünk mindig békében,
a rosszat temetni.
 
Ha vétkeztek ellenünk,
mi most megbocsájtsunk,
gyűlölet nem kell tovább ,
a bárdot elássuk.

Fenyőfán van egy kis angyal,...
mindenkinek játszik,
nem szomorú ő akkor sem,
ha ajándék nem látszik.

Szépen ragyog a magasban,
alatta sok gyermek,
szüleikkel együtt vannak,
boldogan nevetnek.

Úgy boldog a fa tetején,
amikor azt látja:
kevés csomag van alatta?
Senkinek sem fájhat.

Többet ér az mindegyiknek,
ha együtt lehetnek,
sok bút és a nagy bánatot
könnyebben viselnek.

Azt kívánom mindenkinek,
boldogságot lásson,
gyűlölet az ne is legyen
ezen a világon.

Van egy kis fenyőfa, rajta néhány dísszel,...
alá is van írva: Kérlek! Ezt ne vidd el!
Tavaly még itt pihent, Ki e pár díszt vette,
énnekem hagyta meg, téli ünnepekre.

Arra megy egy gyermek, tiszta még a lelke,
könny van a szemébe, míg olvassa csendben.
Belenyúl zsebébe, csokit tesz elébe,
akié a kis fa, legyen édessége.

Leszállott egy angyal, fejét megsimítja,
legyen mindenkinek ez a legszebb napja.
Sokszor néz még vissza,lassan tovább lépked
Kié is a kis fa: Vajon, oda ér-e?.

Padhoz ér egy férfi, akié a kis fa,
meglátja a csokit: Halleluját sírja.
Szívében érez most végre boldogságot,
Valaki adott így néki egy szép álmot.

Keresed, de nem találod,
tökéletest úgysem látod,
túl messzi van, hogy elérjed,
nem láthatod fent az égen.
 
Melletted van, jól tudhatod,
de a kezét nem foghatod,
hiszed, vagy ha nem is hiszed,
ha bajban vagy fordulsz. Kihez?
 
De a szürke hétköznapok,
Őt már sokszor veszni hagyod,
van, amikor nem is hiszed,
pedig sokszor Ő segített.
 
Látod?- amit néked adott,
hittel éld a boldog napod,
anélkül ez nem is lehet,
nem látod, de mégis szeret.