dobosigyorgy blogja

Volt nekem egy kis motorom,
vágyott Afrikába,
elindult hát két keréken,
nem volt neki lába.

Odaért a tengerparthoz,
gondolkodni kezdett,
de nem tudott szegény úszni,
őneki ez nem ment.

Arra jött egy jó nagy gólya,
szárnya alá vette,
Átrepült a tenger felett,
majd szépen letette.

Bejárta ám nagy Afrikát,
benn a sűrű erdőt,
csinált utat ő magának,
nem is hívott mentőt.

Meglátta a nagy oroszlán,
csodálkozva nézett,
ilyent még itt sosem látott,
talán most eltévedt.

Lám a motor odahívja,:
- ülj fel reám kérlek,
mutasd nekem a jó utat,
soha le ne térjek.

Így szólt most a nagy oroszlán:
- induljál el balra,
meglátod,hogy én hol lakom,
csak ne mássz fel a falra.

Odaértek, megpihentek,
másnap útra keltek,
elefántok csordájához,
mígnem odaértek.

Nézett ám a nagy elefánt,
ilyent még nem látott,
szép hangjával jót trombitált,
a motor visszavágott.

Tudok most ám én is ilyent,
figyeljél csak némán,
bekapcsolta a dudáját,
futottak most szét ám.

Jót nevetett a motorom:
- ne menjetek széjjel,
ezzel jelzem,ha eljövök
legközelebb éjjel.

Megmosdatták, megtörölték,
elköszöntek szépen,
tengerparthoz visszatérve,
gólyát ismét nézte.

Vigyél vissza tenger felett,
nagyon szépen kérlek,
mire gazdám felébredhet,
arra hazatérjek.

Szárnyam alatt újra viszlek,
csak kapaszkodj kérlek,
kismotorom megérkezett,
mesémnek is vége.

Megszökött a kismalac,
beragadt a sárba,
Ekkor nagyon megijedt,
remegett a lába.

Arra repült a nagy sas,
fentről észerevette,
felkapta a könnyeit,
nagy sertéshez vitte.

Letette a könnyeket,
repdesve jelezte,
merre van a kicsike,
siessen most erre.

Szaladt is a nagy koca,
száguldott a lába,
meglátta a csemetét,
ott volt bent a sárban.

Robogott mot még jobban,
beugrott utána,
most már ketten boldogan,
ott bent dagonyáznak.

Bíz kikapta egyhamar,
gyorsan hazavitte,
fentről már a nagy madár,
végig csak figyelte.

Hazaértek egyhamar,
gyorsan megfürödtek,
mind a ketten ragyogtak,
lakomához ültek.

Meghívták a nagyszeműt,
hisz éles látása,
ezért most már boldogan,
együtt vacsoráznak.

A jót tevő nagy szárnyas,
hálát is kap érte,
ezután már így hárman,
boldogságban élnek.

Sötét van és este lett,
mesémnek is vége,
kitalálok még egyet,
azt is elmesélem.

Elszökött egy kismalac,
beragadt a sárba,
ekkor nagyon megijedt,
nem mentek utána.

Arra repült a saskoma,
hamar észrevette,
felszedte a könnyeit,
nagy malachoz vitte.

Megszagolta,látta is,
gyorsan felismerte,
megkérte a saskomát,
hozzá elvezesse.

Megmutatta az utat,
szegény kicsinyéhez,
fizetségül mit is kap,
cserét nem kért érte.

Sárban ragadt kicsinyét
az anyja meglátta,
odabújt most őhozzá,
ketten dagonyáztak.

Kihozta a csemetét,
mindketten könnyeztek,
nagy öröm volt amikor
a lábukra néztek.

Rajt nagy gyűrű csillogott,
azt a sasnak adták,
ennek nagyon megörült,
hárman boldogok már.

Minden jó örömére,
nagy lakomát ültek,
főasztalhoz vendégnek,
most csak a sas ülhet.

Lett is ám nagy dáridó,
jó nagyott mulattak,
ezután lám a nagy hősnek 
kincsekért kutattak.

Meg is történt nem oly régen
egy nagy szikla tetején,
volt egyszer egy rozsdás kilincs,
és új lett az ő helyén.

A régit az újra váltja,
boldogsága elúszott,
új kilinccsel a szobára
rátette a lakatot.

Nem volt ott már sem boldogság,
sem pedig nagy akarat,
új kilinccsel elüldözte
legkedvesebb madarat.

Sopánkodott,-mit kell tennem,
jöjjön vissza madaram,
de amíg az újat látja,
visszajönni nem akar.

A kilincset kicserélte,
boldogsága megmaradt,
visszakapta szépségével,
veszettnek hitt madarat.

Boldogok most mind a ketten,
újra együtt lehetnek,
új kilincs a nagy ládába,
nagy békében pihenhet.

Nézz fel az égre

már nem süt a nap,

lassan elszállnak

a kismadarak.

De már az egyik

oly rég elveszett,

lemaradt tőlük,

ő nem sietett.

Magányos útján

most fél egyedül,

az összes társa

rég messze repült.

Keresi őket

rí keservesen,

a többi társa
rég elsietett.

Magányba zárja

majd fájó szívét,

őt sosem értik,

így elmegy odébb.

egyedül búsúl

fél tán legbelül,

de a kis szíve

most nincs egyedül.

Védik őt fentről

a szent angyalok,

kicsinyke lelke

már nem nyavalyog.

Pár nélkül élhet

oly magányosan,

de nem fog félni

mert párra akad.

Meglesz a párja

lám társra talál,

vigyáz majd őrá,

s vigaszt talál.