dobosigyorgy blogja

Kicsi maci verset tanul,
nem tudja a betűket,
hát, megkéri a kis Pault,
legyen nála egy füzet.
 
Írja le a szép szavakat,
tanítsa meg őneki,
mert hogyha ő ott megakad,
sok gyerek kineveti.
 
Ezért így hát gyorsan tanul,
jegyzi meg a betűket,
mondhatja már gondtalanul,
vidáman, és derűsen.
 
Lám, a végén megtapsolják,
boldogan tér így haza,
szülei most már ezt mondják:
- aludjál, mint kisbaba.
 
Boldogan megy iskolába,
továbbra is jól tanul,
senki nem lesz az útjába,
és tovább már nem lapul.

Megszökött a szemüveg,

megúnta egy helyen,

nem akart már ő fent lenni,

mindig csak egy fejen.

Ezért inkább lába kelt,

útra kerekedett,

vezetékhez odaragadt,

gyorsan elsietett.

Kereste ám a gazdája,

nézte az ágy alatt,

de a huncut kis szemüveg

már máshova szaladt.

Felugrott egy kis asztalra,

ott csendesen lapul,

de gazdája megkereste,

nem járhat csak vakul.

Meglett hát így a nagy öröm,

a gazdinál marad,

megígérte, hogy többé már

soha el nem szalad.

Jászszentandrás: 2015.08.01

Kicsi maci jól elrohant,
ette ő a perecet,
de egy darab épp elpottyant,
s boltban nem kap eleget.
 
Ezért gyorsan szánkóra ült,
keressen egy másikat,
de a szánkó messze repült,
egy faágat átitat.
 
Mert ám nagyon megijedett,
hullottak a könnyei,
lám, az eset rosszul esett,
fájt is nagyon őneki.
 
Jött egy gerle, szárnyra kapta,
egy nagy bolthoz vitte őt,
ahol mást már nem is adtak,
csakis sok jót, ehetőt.
 
Nagyon gyorsan kettőt is vett,
egyet gerlének adott,
és mindenki csak jót evett,
ezután is kaphatott.
 
Vidám már a kicsi maci,
eheti a perecet,
itt a boltban mindig kapni,
lesz, ha Te is keresed .
 
 
Jászszentandrás: 2015.08.01

Kis gida az őserdőben
oly sok gombát szedett,
túl nehéz volt és nem bírta,
mellé telepedett.
 
De az idő gyorsan repült
és beesteledett,
anyukája hiányolta,
útnak kerekedett.
 
Túl sötét volt már az erdő,
aztán eltévedett,
kis gidája meghallotta,
és odasietett.
 
Megörültek így egymásnak,
merre is menjenek,
égen láttak egy csillagot,
ami kivezetett.
 
De vajon a sok gombával
most mit is tegyenek,
letörtek hát két nagy gallyat,
csináltak szekeret.
 
Megpakolták jól gombával,
hogy útra keljenek,
ki is értek az erdőből,
rájuk figyeljenek.
 
Meghozták ők a sok gombát,
ehetnek eleget,
de előtte meg kell főzni,
hogy épek legyenek.
 
El is készült finom gomba,
a pocak tele lett,
jól is lakott ám mindenki,
senki nem lett beteg.

Azt álmodtam én az éjjel,
mondok néked egy mesét,
az elefánt az erdőben,
nézte, hol a messzeség.
 
Reggel, mikor felébredett,
meglátta a sugarat,
igyekezett,hogy elérje,
de az mindig elszaladt.
 
Erre ő nagyon mérges lett,
és azt gyorsan elfutott,
a gödörbe beleesett,
és kijutni nem tudott.
 
Sírt ám nagyon keservesen:
- kijutni én, hogy fogok,
talán szúnyog majd megsegít,
akkor gyorsan elfutok.
 
A kérését meghallotta,
a legnagyobbik szúnyog,
belecsípett oldalába,
az elefánt kijutott.
 
Ekkor aztán nagyot nézett,
mert a sugár ottmaradt,
de tudta, hogy visszamenni
őneki már nem szabad.
 
De a sugár utána ment,
nem hagyta őt egyedül,
de ahogy az idő tellett,
egyszer az is messze tűnt.
 
Éhes lett a kis elefánt,
de vajon, most mit egyen,
meglátott egy kis cseresznyét
messze fent a hegyeken.
 
Fel is kéne odajutni,
de az nagyon messze van,
megfogta egy ugribugri,
aki mindig vele van.
 
Felértek a hegytetőre,
jól is laktak rendesen,
elaludtak egy-kettőre,
így már hamar este lett.
 
De most hogyan jusson haza?:
- kérdezte a sugarat,
de az már a szép estében
jó messzire elmaradt.
 
Jött arra egy kis denevér,
néki utat mutatott,
futott ami csak belefért,
gyorsan haza is jutott.
 
Megörült az anyukája,
hogy a gyermek hazajött,
egész nap már ő azt hitte,
hogy a kicsi megszökött.
 
Megfürödtek, megvacsiztak,
hallgattak egy szép mesét,
majdan nagyot álmodoztak,
itt a mesém véget ért.