dobosigyorgy blogja

Lesz talán egy okos tudós, 

hajóra tesz kereket, 

ahogy úszik majd a vizen, 

egy nagy zátony közeleg. 

Leengedi a kereket, 

gurul akkor ő tovább, 

áthalad a zátony felett, 

ez neki nem akadály. 

Tovább úszik szép csendesen, 

csodát látnak emberek. 

Ahol régen sok fennakadt, 

ez vajon már hogy lehet?

Odafutnak, megcsodálják, 

hajónak van kereke? 

Ilyent ők még sosem láttak, 

híre gyorsan terjed el. 

Kell a tudomány, vagy üres füzet,
éles nagy szemek, vagy süket fülek?
Emléket őrző önzetlen szavak.
Vagy mindent romboló sötét hadak?
 
Nagy kopasz fejek, bazi nagy erő!
Vajon egy kis ész, mikor jön elő?
Jobb lenne talán őszinte szavak.
Dongó sok agyban, most merre halad?

Sötét a város, sok ember álmos,
de utcasarkon valaki áll most,
ki tudja mi jár  az Ő fejében,
lehet egy kicsi segítség kéne.
 
Tehetett rosszat, vagy attól félhet,
mögötte bújó rossz el is érhet,
kéne neki tán egy pszichológus,
többet is érhet, mint katalógus.
 
Bele is nézhet ő a szemébe,
attól aztán már nincs mitől félhet,
meg is gyógyul majd, nem is tesz rosszat,
tudja a jövő nagyon jót hozhat.
 
Utána máris az az egy  vágya,
álmában is már csakis Őt lássa,
így tünteti el majd a nagy feszkót,
ha nem kap tőle, többet, mint egy szót.

Ágyon ülve,elmerengve 

én most arra gondolok,
az ablakon már kinézve
vajon mit is láthatok.


Látom én a sötétséget,
benne magas épület,
onnét átjönnek a fények,
ablakokban emberek.


Ők is néznek,engem látnak,
vajon milyen betegek,
épületek közt a járat,
az is kórház épület.


Tán Ők is azon gondolkoznak,
vajon mi az én bajom,
pedig csak az egészségem,
lekontroláltatgatom.


Vigyáznom kell most már arra,
nehogy több bajom legyen,
egyszer már egy meccset nyertem,
revans azért ne legyen.

Találtál egy új csillagot
és a régit elhagyod,
azt hiszed,hogy soha többé
őt már nem is láthatod.

Gondolod,hogy nincs már fénye,
soha többé nem ragyog,
pedig kicsit takarásban
az újnál szebben ragyog.

Egyszer ő is majd elfárad,
darabokban szétpotyog,
keresheted fenn az égen,
most már tényleg nem ragyog.

Megtalálják,összeszedik,
de ez mégsem sikerül,
az a darab,mi fényt adna,
bánatában elmerül.

Nem tudják azt összerakni,
mert őneki lelke van,
őt egybe már úgysem látni
fő darabja messze van.