Pillangó reggele

Langyos nyári reggelen

a levegő párás,

kis pillangó ébredez,

éj vigyázta álmát.

Egy hatalmas almafa

volt neki az ágya,

ott senki sem zavarta,

vele volt a társa.

Kinyitotta a szemét,

de semmit sem látott,

takarta egy falevél,

egy kicsike ágon.

Hát a társa hova lett:

- sehol sem találja,

tán előbb felébredett,

és a rétet járja.

Nyújtózott egy jó nagyot,

rezegtette szárnyát,

így hát végre szállhatott,

az érzelmek vágyán..

Repült ő tarka réten,

látott sok virágot,

rengeteg kis pillangót,

vidámságot látott.

De melyik is a társa,

gyorsan megkereste,

felkapott egy kis szirmot,

neki ezt ő szedte.

A kis társa megörült,

boldog tudott lenni,

sok kis virág ott terült,

de elég most ennyi.

Nem kellett a sok virág,

hisz a szirmot kapta,

most már ő is alig lát,

könny gyűlik alatta.

Pedig nem eső esik,

föld nem azért ázik,

bizony most kettőjükön

a boldogság látszik.

Így élnek ők még tovább,

nagy-nagy békességben,

de a mesém nincs tovább,

álmodjatok szépen.