dobosigyorgy blogja
GondolatokVan kinek elég
Van kinek elég szelet kenyér,
közbe elveszik tőle,
netán vakon, vagy kicsit bután
indul sötét jövőbe.
Ő nem veszi észre a trükköt,
csak megy előre vakon,
de egyszer csak jó nagyot koppan,
nem juthat át a falon.
Van kinek elég szelet kenyér,
nem vágyik semmi másra,
szeretet, mit szívéből oszthat,
jusson, ki arra vágyhat.
Kis békét is nagyon szeretne,
soha nem járkál vakon,
igaz, nagyon sok akadály van,
de úgy juthat át falon.
Amíg alszol
Amíg alszol
orvul támad a halál.
Szárnyait lengeti
égen vidáman,
közbe lepottyant
fekete leplet,
vörös fény osztogat
síró hangokat.
Menekülj!
Most még teheted,
talán nem ér utol
vasfogak harapása.
Szabad lehetsz,
de utad céltalan
idegen föld nyikorgásával.
Visszanézel, talán
könnyező romokat látva
menekülsz,
mert keres a halál.
Nem csak az égből,
földről is suhan,
vasláncos talpain
rohan előre,
forduló sapkával
ott már nem talál.
Imára kulcsolod kezed,
forduló sapka
tán senkit nem talál.
De akit elvitt,
nem hozza vissza,
felnőttet gyermeket
a vigyorgó halál.
De ha majd meghal,
többé nem támad
a csillag is ragyog.
Mehetsz is vissza,
síró romok közt
párnád keresed,
majd felállsz,
hogy újat készíts,
mert a régi elveszett.
Emlékekbe kapaszkodva
Emlékekbe kapaszkodva
örökké szeretni,
rengeteg rossz régi között
csak a jót keresni.
Vannak akik nem szeretnek,
önmagukban vannak,
azt sem veszik soha észre,
ha valami baj van.
Az a fontos csakis nekik,
pénzzel teli spájz van,
azt se tudja mire költse,
szeretethiányban.
Azért mégis jobb szeretni,
nem üres az erszény,
mert akkor a kicsi szívben
boldog aki elfér.
Csillagként ragyogsz
Csillagként ragyogsz az éjszakában,
érints meg engem, ahogy közeledsz,
minthogy kezem simítod hajnalon,
gyógyítod akkor fájó lelkemet.
Tudod?- a lelkek mind tovaszállnak,
a test már nem fáj, nincs ki átkarol,
de két csillag ragyog fenn az égen,
szorosan együtt, újból átkarolsz.
Látod? - jövőt is akarom látni,
tudom, hogy soká lesz még a vége,
de addig is még veled álmodom,
egy jobb világ reményében élve.
Nem vagyok én
Nem vagyok én kék madár,
ki fent száll az égen,
gondolatom messze száll,
ahol kell a béke.
Megnyugszik ott a lélek ,
a szeretet látszik,
béke is lám megterem,
távolság nem számít.
Szerelmének hiánya
nehéz úgy az élet,
gondolatom odaszáll,
úgy lesz lelki béke.
Jól esik egy kis vigasz,
a lélek megnyugszik,
könny is lassan elapad,
bánat kicsit múlik.