dobosigyorgy blogja

Kívánok szép reggelt,
nyugodtabb napot,
a felkelő Nap is 
tán szebben ragyog.
 
Nem hagyjuk veszni,
mi már a múltat,
mert az a szívünkben
új reményt nyújthat.
 
Új napok, új hetek
vannak még hátra,
szeretet szívünkben
nincsen bezárva.
 
Osszuk azt sokfelé,
nyugodtan, bátran,
a gonosz lelkek már
nyugvást találnak.
 
Győz majd a szeretet,
az idő vásik,
de a mi lelkünkben
szeretet játszik.

Csukd be a szemed, érezd a lelkem,
nyisd ki a szíved, hogy meg is leljen.
Száguld a lelkem, akadály nincsen,
ha oda ér majd, rendbe lesz minden.
 
A kicsi szíved már be nem zárhat,
hisz csak úgy oszlik ketté a bánat.
A kicsi kapud ne csukjad vissza,
mert azt a lelkem nem nagyon bírja.
 
Segíteni csak úgy tudhat néked,
lelked úgy érzi, hogy nem veszélyes.
Két lélek akkor egy úton járhat,
úgy múlhat el a hatalmas bánat.
 
De ez most mégis miért jó nékem?
Szabadon szállhat két boldog lélek.
Ahogy így ketten utaznak csendben,
múlik a bánat a kis szívedben.
 
Ekkor a lelkem vidáman repked,
Azt adja jussul a Te lelkednek.
Így már a lelked vidáman szállhat,
aludj nyugodtan, semmi sem fájhat.

Érző lelkek hogyha egyszer
végre összeérnek,
megmutatják a világnak,
együtt mennyit érnek.
 
Ha az egyik már száz sebből,
vagy még többől vérzik,
vele van a többi lélek,
önzetlenül védik.
 
Így az néki akkor talán
csak kevésbé fájhat,
sok lélek közt eloszlik a
keserűség, bánat.
 
Gonosz lélek karosszékből
gúnyolódva nézi,
azt hiszi, a darázsfészek
mindörökké védi.
 
De, mikor a sok kis darázs
hasznot már nem látja,
el is indul mindegyikük
a saját útjára.
 
Gonosz lélek gyűlölettől
ezt még nem is érzi,
végül majd az égkapuban
majd egyedül végzi.

Ébredj! Ne álmodj tovább!
Tudom, mesében vannak nagy csodák.
De ébredj!
Lássál, ne csak úgy figyelj,
mint aki azt hiszi,
hogy minden elveszett!
Míg újra kel a Nap
bízni is lehet:
-nem kell, hogy hidd,
már minden elveszett!
Törj előre
rendületlenül,
így minden akadály
mélybe elmerül!
De ha vannak buktatók,
Te úgy is menj tovább,
csak így lehet boldog
majd az ifjúság!
Szabadon szárnyalj,
ha repülni kell,
fent a hegytetőn
mindenek felett!
Csak így élheted ébren
a csodát,
mi már nem mese,
a valós világ!
Ébredj!
Nem aludni kell!
Így győzhet a jó
a gonosz felett.

Régi zenét dúdol a szél,
új hangszeren játszik,
nem tudja még, hogy mennyit ér,
az idő meg vásik.
 
Lehetnek még új dallamok
régi hegedűvel,
sírhat vele múló idő,
de nem keserűen.
 
Játsszad hamar a nótámat,
bármit is kérsz érte,
csak annak a régi dalnak
sose legyen vége.
 
Égi dallam most hallgass meg,
mi is az én vágyam,
zenéd mellett mindig legyen
jól megvetett ágyam.