dobosigyorgy blogja

Létezik- e olyan, nem kell semmit tenni,
csakis tiszta szívből őszintén szeretni,
gyűlölködni nem kell soha senki mással,
békességben élni minden embertárssal?
 
Vajon?- Van a földön, hol ez van érvényben,
csak tiszta szeretet emberek szívében,
ha útnak indulok,talán megtalálom,
az lesz a megnyugvás, szeretetvirágom?
 
Indulnom is kéne!- Vajon merre menjek,
lépteim nyugatra, vagy tán délre lesznek?
Ez itt a nagy kérdés!- Meg hogyan találom,
van- e ilyen hely már ezen a világon?
 
Ezen gondolkodom,a szavak csak jönnek,
bizonytalanságtól meg a könnyek szöknek.

Eljön egyszer az az idő,
hogy senki sem éhezik,
mindenkinek lesz majd háza,
onnét ki sosem teszik.
 
Embereknek lesz is pénze,
a sok gyerek jóllakik,
számlák mindig rendbe lesznek,
senki nem is hazudik.
 
Lesz- e vajon ilyen világ,
vagy csak ezt is álmodom,
vagy valakik meg is élik?
Furcsa, de úgy gondolom.

Igazat akarunk,
semmit nem takarunk,
rosszat nem faragunk,
jó úton szaladunk.
 
Mivé lett a világ,
sok hamis átírás,
de azért van ki lát,
néki nincs ámítás.
 
Van még sok akadály,
de mindig talpra áll,
az útján halad ám,
nem tér le soha már.
 
E hitben élek én,
bízom, még van remény,
dolgomat teszem én,
az idő kerekén.

Kék madár száll odafenn az égen,
rejtőzik csendben a felhők között,
nem tudja azt, hogy mi vár rá éppen,
mikor ott szárnyal a nagy vár fölött.
 
Észreveszik, vagy tán tovább szállhat,
haladhat tovább a zöld fák fölött,
a két nagy véreb oly mélyen alhat,
nem hallja azt sem, ha levél zörög.
 
Kék madár mindent láthat a téren,
nagy ott a mozgás, és nincs irgalom,
bejutni oda nagyon veszélyes,
várfalon sétál két puskás fazon.
 
Nagy tóba lenni nagyon jó lenne,
de neki ez már csak álom marad,
Szomorú így hát a kicsi lelke,
nem száll le, inkább most tovább halad.
 
Bánatos szívvel gyorsul a szárnya,
hazája még nagyon messzi lehet,
sok kicsi társa könnyezve várja,
hát ő vajon merre, merre lehet.
 
Érkezik jobbról, lassul a szárnya,
sok kicsi hű társa, lám integet,
szomorú hírt hoz, pedig nem gyáva,
a várba betérni nem is lehet.
 
Sok kedves madár, lám mégsem bágyadt,
a kék madár végleg velük lehet,
sok kicsi madár ne legyen zárva,
és mindegyik végleg szabad legyen!

Isten teremtménye az egész világ,
Ember még teheted, arra jól vigyázz,
ne bántsd az állatot, ne bántsd az embert,
ha néked nem ártott, jó szívvel engedd!
 
Éljél hát békében, jobb lesz úgy néked,
éjjel és nappal is boldogan élhetsz,
ezért hát ne gyűlölj, szeresd a világot,
van köztük nagyon sok, ki néked nem ártott!
 
Gyűlölő emberek jó útra térjenek,
de, nem másik embertől, Istentől féljenek,
eljön a végső nap, akkor majd meglátod,
miért kell inkább most szívedet kitárnod!
 
Remélem, megjegyzed, mért nem kell gyűlölnöd,
mert akkor késő lesz, ha el kell köszönnöd.