dobosigyorgy blogja

Szakad a nagy eső,
nem csak gyenge zápor,
bejut a pincékbe,
oly nagyon sok házhoz.
 
Földre ne is menjél,
hiába nincs este,
nagy lett a dagonya,
így elsüllyedsz benne.
 
Régen nem hitték el,
a sok eső árthat,
kárt okoz most bőven,
sok sok embertársnak.
 
Így hát siránkozunk,
mikor lesz már vége,
legyen mit elrakni
mindenkinek télre.
 
Aludni is tudjunk
csakis saját házban,
ne kelljen költözni
idegen lakásba.

Megszülettem, most halljátok,
azért vagyok kicsike.
Ha én egyszer nagyobb leszek,
mesél nekem Gizike.
 
Most még nagyon sokat alszom,
jóllakok, mert szopizok,
szüleimnek a pelusba
kicsit belerondítok.
 
Akkor bizony nagyon sírok,
csomagomat vegye ki,
újat adjon, hogy ne sírjak,
vidám leszek. Szereti.
 
Gyuri bácsi írt már nékem
varázslatos sok mesét,
anyukám azt felolvassa,
álmaimban élem én.
 
Talán egyszer nagyra növök,
olvasom a sok csodát,
azokat a kis verseket,
másoknak én adom át.

Nézed a képet, 
nincsenek fények,
érzed, hogy sötét a múlt.
 
Sok könyvet forgass,
Faludyt olvass,
akkor a fény is kigyúl!
 
Azt amit érzett,
őszintén írta,
nem ért az váratlanul.
 
Párizsi képek,
Pesten nagy fények,
nem múlhat nyomtalanul.
 
Van aki felnéz,
van aki ellép,
az ember mindig tanul.
 
Földben a teste,
égen a lelke,
de Ő még így sem lapul.
 
De Faludy lelkét
őrzi az emlék,
szívekből ki nem szorul.
 
Járjuk a várost,
sok utca sáros,
de a fény az nem fakul.

Nagy csodákat nem várok én,
nem is fogok nagy halat,
amit érzek, azt leírom,
úgy őszintén szárnyra kap.
 
Ha van, kinek nem is tetszik,
engem az sem érdekel,
nem játszom én bábszínházast,
érzések nem tűnnek el.
 
Nem kapok én Kossuth díjat,
híres ember nem leszek,
ismeretlen legyek inkább,
de mit írok, érjen el.
 
Megtudhatod igaz érzést,
elhiheted, nem hamis,
lelkednek is jobb lesz talán,
szíved nem kő,s nem kavics.
 
Hogyha végig Te csak játszod,
megakad egy nagy kilincs,
akkor bizony pórul járhatsz,
kattan rajtad a bilincs.

Múltad a tiéd, ne tagadj semmit,
úgysem kapsz érte boltban egy veknit,
tudja azt rég már az egész város,
kilencből nem lesz holnap sem páros.
 
Ezért most járjál felemelt fejjel,
hogyha a múltba jó volt a tetted,
hiába tapos mélyen a sárba,
attól azért most ne essél pácba.
 
 
Mosolyogj rájuk, bár úgysem értik,
a szíved nyugodt és mégsem vérzik,
az aki jól lát, kivesz a sárból,
nem hagyja azt, hogy valaki bántson.
 
Így mentek tovább az úton ketten,
sok ember csodál titeket Pesten.