dobosigyorgy blogja

Erre száll egy furcsa szellő,

keresi az igazit,

de nem tudja a jó Isten

vajon Ő most hol lakik.

Próbál is már hódítani,

van akinél sikerül,

nálam nem jut eredményre,

nagy dühösen elrepül.

Talán majd egy rigó szárnyán

keresi az igazát,

ha nem győzi őt sem tán meg,

szárny szegetté megaláz.

Szárnyak nélkül kicsi rigó

hogy is talál vigaszt itt,

élete is elfogy végül,

de szíve marad igazi.

Festenek egy képet, furcsát,

hidd azt, hogy az igazi,

ne vedd észre ott a képen,

alatta van másik is.

Így festenek látszat képet,

sírnak is az angyalok,

fenn az égen szomorúak

Tudjátok?- Ők nem vakok!

Látják amit eltakarnak,

azt a régi igazit,

hiába az újabb festmény

valójában az hamis.

Nézz körül a nagy világban,

azt ott is megláthatod,

átírják a rég elmúltat,

ha Te nem is akarod.

Az ima még mindig ugyanaz,

fordítva keresztet nem vethetsz, 

aminek nem lehet gyökere,

földbe azt sohasem ereszthet. 

De ami már megtörtén régen,

idővel az mégsem változik,

majd mondhatnak bármit is néked, 

a múlt is csak egyre távozik.

Amibe hittél Te még régen, 

fordítva sose hajtsd szekered, 

lehet, tán úgy jobb lenne néked, 

de becsület akkor elveszett.

Csillagok közt néked játszik,

hiába nézed, Ő nem látszik,

de szívedhez szól az az ének,

még emlékszel rá, addig élhet.

Segítek, hogy jobban halljad,

nem is lesz hamis az a dallam,

úgy hangzik jól az az ének,

felhőkön kúszik a sok lélek.

Te is énekeljél velem,

szorítsad meg jól a két kezem,

úgy dalolunk mi majd tovább,

a lelkek hallják majd még soká. 

Akkor ők boldogok lesznek,

tudják, hogy rájuk emlékeznek,

mi is boldogabbak leszünk, 

mert mi már soha nem feledünk.

Szállnak az évek, idő repül,

de aki szeret, nincs egyedül.

Üzeni fentről a kék madár,

van aki szeret, Ő vár ma rád.

Indulj el felé szép tavaszon, 

szíved azt súgja: légy szabadon.

Ne tartson fogva, mint rabigát,

szeressen inkább életen át.

Szeress örökké, nem fog fájni,

lelked hagyjad szabadon szállni.

Úgy szép az élet, párban ketten,

a jó érzés soha se vesszen!