dobosigyorgy blogja

Régi zenét dúdol a szél,
új hangszeren játszik,
nem tudja még, hogy mennyit ér,
az idő meg vásik.
 
Lehetnek még új dallamok
régi hegedűvel,
sírhat vele múló idő,
de nem keserűen.
 
Játsszad hamar a nótámat,
bármit is kérsz érte,
csak annak a régi dalnak
sose legyen vége.
 
Égi dallam most hallgass meg,
mi is az én vágyam,
zenéd mellett mindig legyen
jól megvetett ágyam.

Nem tudtam írni betűket, szavakat,
hiába döngetem omló falakat,
léte a mennyben már régen felkerült,
hiánya szívemben mára elmerült.

1905. 10. 02. -1998 - 02. 21

Morvay Gyula születésének 113. évfordulójára.

Teszik, mintha elfeledtek volna,
meg sem említenek,
elmúlt dicsőségéért,
mit neked is köszönhet
az újabb nemzedék.
Tetteid, céljaid, hited,
hogy lesz egy szebb világ.
De!
Felborult minden,
vele távoztál Te is.
MOST!
Méltatlanul elfeledve,
hol életed javát élted.
Máshol ért el a halál.
Habár!
Ott nem feledtek talán,
de szülőfölded emlékszik Reád. Talán.

Ember vagy Te is, ha más a színed,
munkába mindig magadat viszed.
gúnyolnak téged, és ezt Te hagyod,
dolgozni nem látnak, talán vakok?
 
Emeld a fejed, előre nézzél,
Ember vagy Te is, soha ne féljél.
Fehér a bőre, aki meglátott,
Ő hordja mégis lyukas kabátot.
 
De ezért soha, ne fordulj vissza,
hiszen a lelked tenéked tiszta.
Higgyél magadban, vidáman járjál,
 
de a segélyért soha ne álljál.
Emberi érték, ami van benned,
ha fáradt is lett estére tested.

Fényes Napsütés,
Szűkre nyílt csipás szemek,
Vidám ébredés.
 
Kicsiny verebek
csiripelnek vidáman,
gyönyörű reggel.
 
Nézek kifelé,
a rózsa is virágzik,
így szép a napom.
 
Kedvesem nézi,
a kinyíló virágot,
arca mosolyog.