dobosigyorgy blogja

Ember vagy Te is, ha más a színed,
munkába mindig magadat viszed.
gúnyolnak téged, és ezt Te hagyod,
dolgozni nem látnak, talán vakok?
 
Emeld a fejed, előre nézzél,
Ember vagy Te is, soha ne féljél.
Fehér a bőre, aki meglátott,
Ő hordja mégis lyukas kabátot.
 
De ezért soha, ne fordulj vissza,
hiszen a lelked tenéked tiszta.
Higgyél magadban, vidáman járjál,
 
de a segélyért soha ne álljál.
Emberi érték, ami van benned,
ha fáradt is lett estére tested.

Fényes Napsütés,
Szűkre nyílt csipás szemek,
Vidám ébredés.
 
Kicsiny verebek
csiripelnek vidáman,
gyönyörű reggel.
 
Nézek kifelé,
a rózsa is virágzik,
így szép a napom.
 
Kedvesem nézi,
a kinyíló virágot,
arca mosolyog.

Tiszták a lapok,
csak betűk vannak benne,
sehol egy folt,
szamárfül nélkül
árválkodik a polcon.
Szomorú magában,
nem kell senkinek,
tán nem oda került,
hol kéne lennie.
 
Így szomorkodik
többiek közt bújva,
nem is keresik
így múlik a sorsa.
Ismeretlen marad
ebben a szobában,
de hallottak róla
a Tengeren túl is.
Ahol nem a moly rágja lapjait.

Próba haikuk

Egyik fél mese
másikban tombol a düh
csak egyik győzhet.

Valós világban
de meseszerű nappal
álmodó lelkek.

Mesében élők
és fenséges ételek
nem üres gyomor.

Oroszlán a Dunában,
nem ugrok most utána,
jobb lesz nékem fagyizni,
majd utána aludni.
 
De ilyen nagy melegben,
csak árnyékban pihenjek,
oroszlán meg úszkáljon,
de a feje ne fájjon.
 
Mert az nagyon keserves,
Gyurika sem pihenhet,
Olyan nagyot kiálthat,
nem lesz nékem bocsánat.
 
Utol bizony nem érhet,
Egyen másik ebédet,
ott van a sok saláta,
nincs is annak hiánya.
 
Jól is lakhat belőle,
tán, feje sem fáj tőle,
de nekem is maradjon,
ő gyorsan elszaladjon.