dobosigyorgy blogja

Te nem látod.
Mikor lelkek összesimulnak,
ami nem csak egy kósza pillanat,
vagy pillanatnyi elme a mából
mely mindent eltakar.
Emlék a múltból,
mi végig kísér egy életen át.
Ilyenkor vonul a lélek
a másikhoz hozzásimul.
Érzi a másik szenvedését,
mikor bántják Őt ártatlanul.
Te nem érzed!
Mikor a szíved lüktet,
feszeng egymagában,
hogyha látja a fényt.
Sötét alagútból kitérve
érzi az új reményt.
Te nem érted?
Veled nem történhet ilyen?
Érzelmi válságban élni,
mindent másképp látni.
Ajtót bezárni
semmit sem látni,
múltból s a jelenből.
Szárnyakon lebegni,
a jót feledni.
Mit ér?
Hamis világban élni,
sötét utakon botorkálni.
DE!
Eljön az idő!
Kinyitod szemed, s füled.
Az érzés megindul benned:
- még nincs vége.
Adj magadnak esélyt a hithez,
szeretethez!

Tudod, hogy kell élni,
örökké remélni,
semmit el nem érni,
de még így sem félni.
 
Csak sötétben járni,
semmit nem találni,
akkor sem fog fájni,
ha fényt nem fogsz látni.
 
Addig szép az élet,
meddig van reményed,
senkit nem is érzel,
Isten ott van véled.
 
Emeld fel a hangod,
ne dobd el a lantod,
szólnak a harangok,
azt örömmel hallod.
 
Kigyúlnak a fények,
érdemes így élned,
utad sem lesz téves,
Isten segít néked.

Ha párnára teszed fejed
a külvilágtól távol,
a béke helyét megleled,
nem kergetsz déli bábot.
 
Álmodhatsz akkor majd szépet,
egy csodás szép világot,
égen csak ragyogó kéket,
s benne nagy boldogságot.
 
Ne jöjjön hamar a reggel,
mert mindent másképp láthatsz,
ezért most aludjál csendben,
angyallal csak úgy játszhatsz.

Kívánok szép reggelt,
nyugodtabb napot,
a felkelő Nap is 
tán szebben ragyog.
 
Nem hagyjuk veszni,
mi már a múltat,
mert az a szívünkben
új reményt nyújthat.
 
Új napok, új hetek
vannak még hátra,
szeretet szívünkben
nincsen bezárva.
 
Osszuk azt sokfelé,
nyugodtan, bátran,
a gonosz lelkek már
nyugvást találnak.
 
Győz majd a szeretet,
az idő vásik,
de a mi lelkünkben
szeretet játszik.

Csukd be a szemed, érezd a lelkem,
nyisd ki a szíved, hogy meg is leljen.
Száguld a lelkem, akadály nincsen,
ha oda ér majd, rendbe lesz minden.
 
A kicsi szíved már be nem zárhat,
hisz csak úgy oszlik ketté a bánat.
A kicsi kapud ne csukjad vissza,
mert azt a lelkem nem nagyon bírja.
 
Segíteni csak úgy tudhat néked,
lelked úgy érzi, hogy nem veszélyes.
Két lélek akkor egy úton járhat,
úgy múlhat el a hatalmas bánat.
 
De ez most mégis miért jó nékem?
Szabadon szállhat két boldog lélek.
Ahogy így ketten utaznak csendben,
múlik a bánat a kis szívedben.
 
Ekkor a lelkem vidáman repked,
Azt adja jussul a Te lelkednek.
Így már a lelked vidáman szállhat,
aludj nyugodtan, semmi sem fájhat.