dobosigyorgy blogja

Fényes Napsütés,
Szűkre nyílt csipás szemek,
Vidám ébredés.
 
Kicsiny verebek
csiripelnek vidáman,
gyönyörű reggel.
 
Nézek kifelé,
a rózsa is virágzik,
így szép a napom.
 
Kedvesem nézi,
a kinyíló virágot,
arca mosolyog.

Tiszták a lapok,
csak betűk vannak benne,
sehol egy folt,
szamárfül nélkül
árválkodik a polcon.
Szomorú magában,
nem kell senkinek,
tán nem oda került,
hol kéne lennie.
 
Így szomorkodik
többiek közt bújva,
nem is keresik
így múlik a sorsa.
Ismeretlen marad
ebben a szobában,
de hallottak róla
a Tengeren túl is.
Ahol nem a moly rágja lapjait.

Próba haikuk

Egyik fél mese
másikban tombol a düh
csak egyik győzhet.

Valós világban
de meseszerű nappal
álmodó lelkek.

Mesében élők
és fenséges ételek
nem üres gyomor.

Oroszlán a Dunában,
nem ugrok most utána,
jobb lesz nékem fagyizni,
majd utána aludni.
 
De ilyen nagy melegben,
csak árnyékban pihenjek,
oroszlán meg úszkáljon,
de a feje ne fájjon.
 
Mert az nagyon keserves,
Gyurika sem pihenhet,
Olyan nagyot kiálthat,
nem lesz nékem bocsánat.
 
Utol bizony nem érhet,
Egyen másik ebédet,
ott van a sok saláta,
nincs is annak hiánya.
 
Jól is lakhat belőle,
tán, feje sem fáj tőle,
de nekem is maradjon,
ő gyorsan elszaladjon.

Emlékeim csokorba kötöm,
felteszem a polcra,
ha jönnek a borús napok,
előveszem újra.
 
Azt, kibontom és válogatok,
mi jó volt a múltban,
akkor majd az én kedvem is
vidám lesz majd újra.