dobosigyorgy blogja

Érintsd a lelkem, ne menj tovább,
ne kívánj nékem jó éjszakát,
szóljon most addig egy kicsi dal,
amíg a lelkünk egyet akar!
 
Ütemre szóljon, így hagyhatod,
hamisan én sem dalolhatok,
induljon gyorsabb szívdobbanás,
az élet nem egy ámokfutás!
 
Érintsd a lelkem, játszd a dalom,
én meg hajnalig hallgathatom,
ne kívánj nékem jó éjszakát,
lobban a szívben egy kis parázs!

Balatonfenyves, Balatonszárszó,
tenéked itt már nem áll a zászló,
stégről a vizet hiába nézed
a halak is csak nevetnek téged.
 
Megfognád őket kihúznád onnan,
a pecabotod nem tudod hol van,
anélkül pedig az nagyon kétes,
lelankadt orral ezért csak nézed.
 
A stégnél ezért most balra nézel,
vízben a lányok fürdenek éppen,
kinéztél egyet, jó lenne mára,
de pórul is jársz, vigye a kánya.
 
Üres erszénnyel, mire is mennél,
mit is vennél hát, talán egy zsemlyét,
miben a pénz van, az nincs is nálad,
megy is egy ipse, visz egyből hármat.
 
Balatonfenyves, Balatonszárszó,
búcsút is inthetsz, ez itt a zárszó,
hal sincsen nálad, csajok is messze,
az a szerencséd, eljött az este.

Korán reggel ágra szállott,
felébredt egy kismadár
így csiripelt szép hangjával,
- süssél végre napsugár.
 
Hogyha kisütsz, fel is ébred
a sok apró kisgyerek,
ők nevetve futkároznak,
én vidáman repkedek.
 
Velünk együtt boldog leszel,
és nem leszel szomorú,
sugaraid úgy ragyognak,
mint az arany koszorú.
 
Ne is legyél sosem fáradt,
ha sok gyermek énekel,
csiripelek meddig ragyogsz,
csak az est ne jöjjön el.

Meleg nyár volt,
Nap már táncolt,
szívem mégis
sírva járt.
 
Voltak álmok,
furcsaságok,
és a lelkem
odavárt.
 
Hála égnek,
megtaláltam,
boldogságom
mennybe száll.
 
De álmomnak
sajnos vége,
gyászol már a
napsugár.
 
Vele együtt
én is érzem,
a szívem most
gyászban áll.

Pörög ám a piros szoknya
a táncoló lányon,
tágra nyílik sok férfi szem,...
vajon mit is lát ott.

Alatta a fehér szoknya,
mi testéhez simul,
leányzónak a szép arca
egyre jobban virul.

Pörgős szoknya a tánc közben
derekáig felér,
zeneszóra jól csinálja,
és nagy sikert elér.

Zeneszónak itt a vége,
táncból is már elég,
pörgős szoknya leányzónak
a térdéig leér.

Megnyugszanak így a szemek,
lesz még újabb esély,
hogyha újra táncot lát majd,
megvan rá a remény.