dobosigyorgy blogja

Morvay Gyula emlékére

Felnéztem Rá,
mint templomban
Krisztusi keresztre.
Míg élt,
csodának véltem.
Látom én éjjel
a csillagos eget.
Tudom!
Odafent lebeg
mosolya lefelé.
Fordul.
Érzem,
ide le figyel.
Lassan
Északra halad egy csillag,
mit másik is követ.
Hall sok
szép magyar szavat,
írva is vannak.
Gondolja:
- ezért érdemes volt
élni. Felvidéken is

van igazi
MAGYAR!
Lassan indulnak
Pécsre,
hol elérte Őt is
a halál.
azóta párosan
halad az égen
párjával,
kik odafönt boldogok
ma már.
Csodálva
emlékszem mindig.
Verseknek kell,
írott nyoma is
legyen!
Újságban rég közölt
versei számunkra
könyvben,
kezünkben legyen!

Mikor a költő tollat fog kezébe
és más költőnek verset ír,
magasztalja hitéért cserébe,
tisztelete az zafír.

Elismeri másiknak tudását,
tisztelete nem hamis,
nem rombolja barátja palástját,
ezért Ő csak jókat ír.

Nem vitatja a másik nagyságát,
nem nézi,hogy Ki a jobb,
ezért is lehet,nemcsak mint költő,
emberként is legnagyobb.

Kellene végre már tanulni Tőle,
hogy lehetnek más csillagok,
nem szórni sok badarságot,
legyenek szebb holnapok.



Versem írásához Radnai István verse:Pödör Györgyhöz adta az ihletet