Cincike és barátai

Kis Cincike felébredett

egyik szombat reggelen,

de a macska nagyot nézett,

hogy a teje meglegyen.

Elkapta a kis egeret,

azt hitte, hogy kell neki,

Bodri kutya odasiet,

ezért jól megkergeti.

Engedd el most tüstént, gyorsan,

nem bántott az tégedet,

ha megeszed, ki hozza majd

nekem a jó kenyeret.

Nem issza meg a tejedet,

hisz nem kell az őneki,

sajtot eszik, meg parizert,

hisz ő csak azt szereti.

Kicsi egér így szabad lett,

a kutyához ballagott,

kenyér mellé adott neki

egy kicsi sajtdarabot.

Jó barátok lettek ketten,

de a macska pityereg,

hogy a Bodri nem engedte

megenni az egeret.

Megsajnálták nagyon szegényt,

adtak neki parizert,

hidd el azt, hogy jobb ez neked,

minthogy edd az egeret.

Cirmos cica is megörült,

barátod is maradok,

ha én tőled még máskor is

kapok néhány falatot.

Ezután már hárman ettek,

irigy nem volt senki sem,

jó barátok hát így lettek,

játszottak is ügyesen.

Nézett ám a házigazda,

ilyen nem volt még sosem,

hogy a macska az egérrel

játszik csak úgy kedvesen.

Hát akkor meg nagyot nézett,

mikor vitte a tejet,

Bodri, Cirmos és Cincike

lefetyelték ügyesen.

Bodri kutya utána meg

előásta parizert,

együtt ették mind a hárman,

nem volt irigy senki sem.

Amikor azt kicsi egér

húzta a sajtdarabot,

kutyának is, macskának is

adott sok - sok falatot.

Ekkor már a házigazda

nevetett egy jó nagyot,

előhúzott tarisznyából

kolbászból egy darabot.

Nem bántott már senki, semmit,

éltek ők így békében,

mesémből hát mára ennyit,

aludjatok csendesen.