dobosigyorgy blogja

Vélemény
dobosigyorgy•  2022. július 9. 07:45

Bárhogyan is alakul

Bárhogyan is alakul a sorsod,

másban hibát soha ne keress,

de ha gondod nagyon jól megoldod,

meggyógyítja érző lelkedet.


Akkor terád irigykedve néznek,

nem győzhetett akkor senki más, 

a lelkedben szeretet és béke, 

ezért soha nem kezdesz vitát. 


Hagyod a saját levében főni, 

azt hiszi, hogy legyőzött téged, 

de ahhoz még neki fel kell nőni, 

a harcának úgy lehet vége. 


dobosigyorgy•  2022. március 23. 13:50

Van Ki csak addig jó

Van Ki csak addig jó

amíg segít néked,

ha fordul a kocka,

vele is a tények.


Vissza kéne adni

egy kicsit a múltból,

nem is teszel semmit,

jó nagyokat kussolsz.


De múlik az idő,

egyre jobban csökken,

semmit észrevenni,

neked talán könnyebb.


Ha elszáll a lelke, 

akkor majd hiányzik? 

Tudd meg akkor késő, 

ha rád most nem számít. 


Gondolkodj el jobban, 

amíg még nem késő, 

hiába vasárnap, 

ha nem lesz már hétfő!


dobosigyorgy•  2020. november 22. 19:34

Olyan csúnya

Olyan csúnya az internet,
átírták az adatom,
hatvankettő volt idáig,
eggyel többet mutat ott.
 
Miért lett most hatvanhárom,
nincsen este tizenegy,
amikor már fél órája
érvényes is lehet ez.
 
Üsse a kő, én nem bánom,
hogy elmúlik az idő,
bírjam tovább egészségben,
ne szorítson a cipőm.
 
Remélem még sok van hátra,
írhatnak majd száztizet,
tán senkinek nem kell szólnom,
hozzon nékem kis vizet.

dobosigyorgy•  2020. január 13. 20:24

Lélekhordozó

Csendesen nézz fel az égre,
figyeld a sok kis csillagot!
Amott a távolba fénylik,
de mégis, csak néked ragyog.
 
Miért a távolba ragyog,
nem jön már ő sem közelebb,
kinek a szép lelkét hordja,
lehet, hogy régen elveszett?
 
Takarni akarja első,
mi néked innét legnagyobb,
hamisat mutatna róla?
De azért még szebben ragyog!
 
Így járja égen az útját,
hordja a legszebb lelkeket,
így mégis valósan látod,
eltakarni már nem lehet.

dobosigyorgy•  2020. január 4. 20:14

Naiv nagyanyó

Rég látott unoka lépett be a házba,
nagyanyót meglepte, mert még nincs vasárnap.
Jaj, a szülőanyja kirakta a szűrét,
gyermekére rakta mind a saját bűnét.
 
Mit tehet nagyanyó, így hát befogadja,
nem hagyja aludni odakinn a parkban.
Hűs reggelre kelnek, ruhát is vesz télit,
ahhoz, hogy megfázzon, nem kell neki félni.
 
Iskolába hordja, pedig beteg Ő is,
de nem gondol arra, szomorún lesz ősz is.
Hol lesz majd a gyermek, kit nevelni próbál,
nem is elég hosszú ez a furcsa szótár.
 
Harcolnak gyermekért, kik elhajították,
és furcsa dolgokkal nagyanyót vádolják,
elviszik gyermeket. Milyen is lesz néki?
Gondolnak arra, vagy önérdeket nézik?