Csodabot

dobosigyorgy•  2015. március 14. 11:17

Elindult a kicsi bot,

társát megtalálja,

mert akinek utba volt,

már nyomát sem látja.


Koldus volt már és szegény,

nem volt neki pénze,

elvette a büszkeség

a még több reménye.


Pedig régen gazdag volt,

hatalmas nagy háza,

de az minden elúszott,

kártyás adóssággal.


Ezután már nem lett Neki

egyetlen barátja,

csak egy társa, ki védi,

a koldusbot várja.


Elvesztette életét

koldus uton járva,

betették egy dobozba,

mélyen lett elásva.


Már Őt is elfeledték,

mint sírján keresztet,

de a botja észrevette,

gyökeret ersztett.


Fellépett a sírhalomra,

kereszt helyett állva,

egy kisfiú ott volt sírva,

Ő lett az új társa.


Majd mentek egy régi helyre,

éhes volt szegényke,

észre senki nem is vette,

nem volt neki étke.


Elindult hát így a bottal,

messzi utat járva,

látta, hogy egy néni ott van,

sok kis aprósággal.


A kisfiút észrevette,

megetette gyorsan,

mivel jó volt megszerette,

nem is ment el onnan.


Öreg volt már a nénike,

alig tudott menni,

örült neki minden gyerek,

adott nekik enni.


Megsajnálta a koldusbot:

- kapaszkodjon béle,

így hamarabb odébbjutott,

hálálkodott érte.


Elmentek a sírhalomhoz,

de már nem találták,

mert egy csodás síremlék volt,

ezt örömmel látták.


Rá volt írva koldus neve,

mellette két váza,

hogy ne legyen elfeledve,

virág lett bevágva.


Megszólaltak odafentről,

siessetek haza,

mire majd az este eljön,

lesz bőséges kaja.


Elég gyorsan hazaértek,

eltűnt romos háza,

helyette egy aranyfészek,

a kapuja tárva.


Kinyílt a szép postaláda,

bent egy kis levéllel,

öreg néni ajándéka,

jóságért cserébe.


Aranyozott lett a bot is,

így kellett hát lenni,

mert a sok-sok szenvedésért

boldognak kell lenni.


Öreg néni most boldog lett,

még több kisgyerekkel,

étel is már jutott bőven,

sok-sok szeretettel.


De ha ezt Ti nem hiszitek,

járjatok utána,

kaptok ételt,nemcsak vizet,

Istennek is hála.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!