dobosigyorgy blogja

Még nem értem el a célig,
tán elérem én!
Ha megkapom én az elveszett időért,
vagy küzdhetek tovább.
Lehet, hogy álmodom mégis a célt,
s nem érem el?
 
Ha egyszer átszakítom azt a bizonyos szalagot
nem csak álmodom,
a lelkemben boldogság oson.
Vele szárnyalok,
de maradok úgy is a földön.
Csak így lehet siker.
Mit tettem, vagy csak tenni akartam?
Istenem!- Ugye, Te figyelsz?
Ne hagyd, hogy szárnyaim törjenek,
a célt hadd érjem el
Nélküled, tudom, ez nem lehet.
Óvjál ás figyelj!
 
Ha egyszer mégis elérem,
felnézek az égre, feléd.
Köszönöm Néked is Uram!
Boldog leszel te majd akkor,
meg mindenki, akihez elér.

Az ihletet az adta, hogy megtaláltam a Googlén Varázslatos Meseverses kötetemet a Gyermek Szépirodalom listáján.

Furcsa érzés támadt bennem,
vajon én most mit is leltem,
volt nékem egy kívánságom,
de azt sehogy nem találom.

Valójában ez úgy történt,
városunknak ünnepségén,
valakivel találkoztam,
egy számot én át is adtam.

Gondoltam,hogy csak felhívja,
egy időben szabad volna,
de én lettem nagy tévhittbe,
telefont azt fel nem vette.

Bizony én Őt ma felhívtam,
de kitérő választ kaptam,
mindenféle kifogások,
épphogy nemcsak nyafogások.

Igaz az,hogy nem is igért,
nem tette meg,mégis miért,
tán őneki az nem számít ,
aki sérült,tehet bármit.

Igazából most sem értem,
hogy én miért pont őt kértem,
tán máshova kéne mennem,
vagy a Jóistent kell kérnem.

Eljött hozzánk Piroska

és kedves családja,

ebéd után indultunk,

 Kanizsát meglássa.

Megmutattuk városunk

 jellegzetességét,

főterünk szökőkútját

és többi szépségét.

Nagy poént elsütötte

kedves kicsi lánya,

jó nagyokat nevettünk

mi is már utána.

Fiú szólt az apjának

:-barátnőt szereztem,

gratulálok én ehhez

ezt most hozzátette.

Leány szólt az apjának

:-van nékem barátom,

mondta:-hozom puskámat,

hogyha őt meglátom.

Elindultunk mihozzánk

majd azt elindultak,

újra várnak minket is,

találkozzunk újra.

Biztos eljön az idő,

megint találkozzunk,

a mini találkozót

ismét összehozzuk.