dobosigyorgy blogja
EgyébSzellő bánata
Síró szellő reménykedve
keresi a nagy vágyát,
hosszú útra kerekedve
a legkedvesebb álmát.
Keresi, de nem találja,
egyre jobban kesereg,
az elveszett régi álma
mikor kerül közelebb.
Sípol is már bánatában,
de az elő nem kerül,
a nagy könnyek záporában
más álmába elmerül.
Szellő marad egymagában,
de már semmit nem keres
az út végén bánatában
elalszik szép csendesen.
Érzés
Kimondatlan szó
egy érzés, egy pillanat.
A szív dobban, vagy megszakad.
Égig érő fák
Nagyra nőttek a kicsi fák,
égig ér a tetejük,
elfárad egy öreg ember
gondolatban elmerül.
Nem gyújt rá a pipájára,
úgy tiszta a levegő,
fent ugrál egy kicsi mókus,
őneki ez kedvező.
Fűrész hangja nincs is arra,
fát nem vág ott senki sem,
hagyják hogy a fáradt ember
alattuk majd megpihen.
Bújócskáznak a gyerekek,
figyelik a madarak,
ne vesszen el egyikük sem,
így a jókedv megmarad.
Maradjon meg az az erdő,
ahogy van az csodaszép,
meg is véd az minden rossztól,
amikor Te odaérsz.
Védjed akkor azt az erdőt,
és a sok kis madarat,
kis mókus is ugrándozzon,
dalol az, ki ott halad.
Hisztis Fanni
Azt mondta a nagy Pannika,
hisztis lány a kis Fannika,
izgett, mozgott keze , lába,
elindult a nagy világba.
Meg is tett vagy harminc métert,
durcásan a földet nézte.
Menjen tovább, vagy maradjon?
Jaj! - csak popsika ne kapjon.
Nem is kap, az nem is kétes,
apja hagyja, hogyha kényes,
pedig a tortát szereti,
de még az sem kell őneki.
Játszótérre akar menni,
mert a hintán szeret lenni,
apja bizony mindent ráhagy,
ezért később pórul járhat.
Zeng az ég
Még zeng az ég,
tüzes szikrákat szór feléd.
Ne siess, maradj
keress magadnak
más utat!
Fordulj még vissza,
lehet, most arra
siess, várnak
hisz te is akarod,
még nem készültek fel
az égi angyalok.
Csak néztél
némán, vagy lazán,
másik út
nem csábít talán.
Léptél még egyet
a csillagok felé,
de utad ott már
véget ért.
Láttad az utat,
vagy sötét volt talán?
Szólsz vissza, vagy
csillag vagy ma már?
Itt sötét van,
csillag sem ragyog,
tán készülnek veled
az égi angyalok.