TURIKARI68 blogja
Az ablakba.
Hova mennél te árva lélek
Kérlek, nem jár arra csak a hold,
Ki lehet pont tele volt a fanyar,
Megcsinálva a maga kis utcáját, mint egy drogos.
E hálót szövi körénk folyton,
A sötét magyar balsors akár az éji pók, a fenenagy potrohos.
Felszívódni jöttünk tán eléd?
Miután ezernyi idegsejttel kötődünk, kapaszkodunk hittel beléd
De az én szerelmem nem csak csupa kémia a hormonok felől.
Nos, most csak bámuljuk egymást a csillagképekkel
Lehet, hogy neked lesz igazad, s békét kell kötni itt a férgekkel,
Dugdosva a suta lelkemet a buta mormonok, és a halál elől.
Ő hoz igaz álmot a szememre,
Ő az, aki emlékszik a nevemre,
Hisz mint ima porba hullva keresem.
De bemutatlak a csendnek anyám,
Hogy ne legyen potyautas a szép szó,
Miközben tücsök muzsikál, ugye Zsuzsikám?
Hol virágos rétek hajlongnak,
És urunak örök lesz e szerelem.
Zirc/ 2023/10/25 Erzsébet kórház.
Mezítlábas lelkem.
Mezítlábas lelkem majd elárulja a jellem,
Nem de, én e gazdatestbe vágyom,
Hol főhet a fejem egy járom az agyam.
Ha jő az este itt hágy az ágyban,
Egy álmot keresve kövéret,
Meglógva, járva kinn a sűrű sötétet,
Egyedül én, és jó magam.
A szétszakadt alaki égbolton,
Hátha még akad valami polcon számomra!
De otthagylak, lelkem-szentem azt hiszem,
A többi között, mint pilácsot zálogba.
Megváltva e világot fizetek, mint jézus,
Visszahullva anyám méhén a jászolba.
Megszületve újra és újra,
Felmászni a feszületre,
Fényt hozva olajágat magaddal.
Imára hívni kik téged még sose vártak
Hogy remény legyen a ravatal.
Zirc/
Karácsony.
A horizont egy révvolt,
S ez év alkonyán kikötött az éjszaka,
Balkonján a tejút, valahol még csermely csenevész.
A betlehemi csillagot kerestem meredten,
Ahogy retinám tükrében az égbolt lassan belevész.
Az emberek misére bandáznak,
De nem úgy, mint egyébként máskor ha…
Úgy, mintha valamit ingyen is adnának,
Ott még mindenki keresett, uramfia, a jászolba.
A lángot hozzák valahonnan, mint ajándékot a télapó,
S gyertyák lobbannak, az öreg padok roppannak,
Mint szűz hó a talp alatt, miközben tat matat a kilincsen,
Az ige lassan földet ér!
A hajóban valóban jézust várva a bilincsen aztán,
Az alfa és az Omega is lassan körbeér.
Zirc / 2023/10/24 Erzsébet kórház.
Úgy hiányoztál.
Apám úgy hiányoztál mióta nem láttalak,
Attól a pillanattól fogva,
Hogy nem kaptam pofont többet.
Egy darabig járkáltak az emlékek fel, s alá,
Aztán inkább mentek, mint ahogyan jöttek.
Ráértél volna most is meghalni,
Mikor már az életem, mint a jég rendben zajlik.
Lassan mindenki élőhalott körülöttem,
S már anyám se fogja pártom, ő is e részre hajlik.
Lassan én is Vidrócki nyomába szegődök
Keresve a véget,
Az öreg tintás fia itt hagyja e valót.
Még e nyáj utanam nem béget
Ki alig élt még eleget,
A pokolban keres magának egy meleg takarót.
Zirc/ 2023/10/24 Erzsébet kórház,
A növényeiddel.
Én téged vártalak ki meghódít,
És ledőlnek e várfalak egy hajnalon,
Kit mindig mindenki becsapott, ha kapott a végére.
És együtt lestünk kerestünk a balkonon növényeiddel,
Hátha megjelensz, mint egy napsugár a kertvégébe.
Most már csak szeressünk, az lesz a mi dolgunk itt,
Hisz egymásnak kreált az isten,
S mi minden imádjuk is érte.
Ím, meg hogy reád találtam,
Mint hogy hálát adva felnézzek az égre.
Ó te drága! E jó és rossz világra leszállva egy jel vagy
Rőzse szívemnek szikra, izzó faláng.
Mi nincs eldugva többé előlem, s érintelek! Perzselsz!
De majd eggyé válva belőled, ha felkelsz, innen köddé,
Hol e csoda földet adott alánk.
Oly érzése van, e vacak embernek feléd,
Ha téged lát, fel se fogja temérdek.
Mintha csak egy angyal volnál,
És el se hisz a szemének.
Engem úgy adoptált a Kárpátok a Magor,
És e hun, akkor ő maga ott adott át valahol anyámnak.
Szívem, ha költ, hozzá, s hozzád simul örökké,
Majd újból minden a rögöké, nála megtalálnak.
Zirc/ 2023/10/24 Erzsébet kórház (205 kórterem)