Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A növényeiddel.
TURIKARI68 2023. október 24. 14:46 olvasva: 137
Én téged vártalak ki meghódít,
És ledőlnek e várfalak egy hajnalon,
Kit mindig mindenki becsapott, ha kapott a végére.
És együtt lestünk kerestünk a balkonon növényeiddel,
Hátha megjelensz, mint egy napsugár a kertvégébe.
Most már csak szeressünk, az lesz a mi dolgunk itt,
Hisz egymásnak kreált az isten,
S mi minden imádjuk is érte.
Ím, meg hogy reád találtam,
Mint hogy hálát adva felnézzek az égre.
Ó te drága! E jó és rossz világra leszállva egy jel vagy
Rőzse szívemnek szikra, izzó faláng.
Mi nincs eldugva többé előlem, s érintelek! Perzselsz!
De majd eggyé válva belőled, ha felkelsz, innen köddé,
Hol e csoda földet adott alánk.
Oly érzése van, e vacak embernek feléd,
Ha téged lát, fel se fogja temérdek.
Mintha csak egy angyal volnál,
És el se hisz a szemének.
Engem úgy adoptált a Kárpátok a Magor,
És e hun, akkor ő maga ott adott át valahol anyámnak.
Szívem, ha költ, hozzá, s hozzád simul örökké,
Majd újból minden a rögöké, nála megtalálnak.
Zirc/ 2023/10/24 Erzsébet kórház (205 kórterem)
TURIKARI682023. október 26. 16:19
Köszönöm
S.MikoAgnes2023. október 25. 07:59
@TURIKARI68:
"Most már csak szeressünk, az lesz a mi dolgunk itt,
Hisz egymásnak kreált az isten,
S mi minden imádjuk is érte."
Lenyűgöző alkotás ez is!
És ezek az én hozzám is szóló kedves soraim!
Remélem, nincs nagy baj drága Kari!
Vigyázzon rád, és segítsen a jó Isten mihamarabbi gyógyuláshoz, imádkozom
érted is szeretettel.
TURIKARI682023. október 24. 15:43
Köszönöm 😄
Animanongrata_2023. október 24. 14:59
Szép vers, jobbulást kívánok, minden mûved érték, köszi, hogy olvashattam ezt is, gyógyulj meg. :)