A növényeiddel.

TURIKARI68•  2023. október 24. 14:46  •  olvasva: 85


 

Én téged vártalak ki meghódít,

És ledőlnek e várfalak egy hajnalon,

Kit mindig mindenki becsapott, ha kapott a végére.

És együtt lestünk kerestünk a balkonon növényeiddel,

Hátha megjelensz, mint egy napsugár a kertvégébe.

 

 

Most már csak szeressünk, az lesz a mi dolgunk itt,

Hisz egymásnak kreált az isten,

S mi minden imádjuk is érte.

Ím, meg hogy reád találtam,

Mint hogy hálát adva felnézzek az égre.

 

 

Ó te drága! E jó és rossz világra leszállva egy jel vagy

Rőzse szívemnek szikra, izzó faláng.

Mi nincs eldugva többé előlem, s érintelek! Perzselsz!

De majd eggyé válva belőled, ha felkelsz, innen köddé,

Hol e csoda földet adott alánk.

 

 

Oly érzése van, e vacak embernek feléd,

Ha téged lát, fel se fogja temérdek.

Mintha csak egy angyal volnál,

És el se hisz a szemének.

 

Engem úgy adoptált a Kárpátok a Magor,

És e hun, akkor ő maga ott adott át valahol anyámnak.

Szívem, ha költ, hozzá, s hozzád simul örökké,

Majd újból minden a rögöké, nála megtalálnak.

 

Zirc/ 2023/10/24 Erzsébet kórház (205 kórterem)

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

TURIKARI682023. október 26. 16:19

Köszönöm

S.MikoAgnes2023. október 25. 07:59

@TURIKARI68:
"Most már csak szeressünk, az lesz a mi dolgunk itt,
Hisz egymásnak kreált az isten,
S mi minden imádjuk is érte."

Lenyűgöző alkotás ez is!
És ezek az én hozzám is szóló kedves soraim!
Remélem, nincs nagy baj drága Kari!
Vigyázzon rád, és segítsen a jó Isten mihamarabbi gyógyuláshoz, imádkozom
érted is szeretettel.

TURIKARI682023. október 24. 15:43

Köszönöm 😄

Animanongrata_2023. október 24. 14:59

Szép vers, jobbulást kívánok, minden mûved érték, köszi, hogy olvashattam ezt is, gyógyulj meg. :)