TURIKARI68 blogja

          

 

 

1/

A gazdaság udvarán,

Nagy volt a homok.

Csapdába estek rajta

A zörgősszekér nyomok.

 

 

2/

Kifeküdt a nagyvarangy is,

De nem napozni, már döglött!

Felette két pocakos légy

Egymásra hörgött.

 

 

3/

Fejőlány sürög a kannával

Mint forgószél a pusztán.

Kedvese csókot dobál néki

Odakünt az utcán.

 

 

4/

Tehénke bőg az istállóban

Kiscsikó rukkapál már a lóban.

Én meg behajtom az ablakot

Hogy a verebek, ne csórják az abrakot.

 

 

5/

Itt minden közös,

De én ennél tovább is láttam!

Ellopnak minden percet tőlem

Mikor nem voltál  még nálam.

 

 

Turi Károly / 2004-07-06

 

 

Nem haragszom reád te világ,

Csak így sikerült veled ez az egész.

Hol az élet volt bátor helyettem,

A halál, dühös és merész.

/

Anyám malmi segédmunkás, ki vetett, őrölt s aratott,

Férjéül fogadva itt, apámat Ahabot.

A vajmi őrült hajókormányost,

Kit talán most a Somló alatt elnyeltek a habok.

/

Ez az-az ér, amin én evezek,

Mely medret vájt a húsba.

A szó adott igazi szabadságot csak, a regiment csillagok közé…

Akkor, amikor e kor itt kötött volna gúzsba.

/

De vágytam a szemedből pottyanni,

Amit a szív súg itt belül, de hallani nem lehet.

Szomját oltani az olvasónak, mint délibáb a tikkadt gulyának,

Én, úgy látlak, lélekkel mi elszáll csupán akár a lehelet.

/

Tudom s érzem, jó helyen lennék tenálad,

Ott bent ahol e szerelmet kreáltad dobogni.

Örülni bent, s ha jő a bánat,

Majd veled együtt zokogni.

 

Gic/ 2025/ 05/ 15.

 

 

A városban örökké vidéki leszek,

Vagy egy fecske, mely sohasem csinálhat nyarat tán.

De az egekből úgy kaptam szárnyat, hogy legyek boldog!

És a sorok között sikerült is talán.

 

Hol zsebre tett kézzel velem kujtorgott a fény,

Pedig zsidó vérem Pilátus.

Uram! Ez egy élmény volt, de ha elfogy a tinta,

Ne legyek a szövegeim titka, mint egy sötét folt,

Inkább a világnak világos.

 

Mert a lator idő engem is hazavisz,

Hisz maradnom nem lehet örökkön.

Te fény, szólongasd helyettem a lelkeket,

Ha már árnyékot sem vethetek majd e rögökön.

 

Gic/2022/ 03 15.

 

 

 

Az élet tengerén,

Te tiszta remény kapitányom Ahab.

Hányszor vártalak vissza bánatommal az ég peremén,

Hol felkelsz majd, mint a nap.

/

Tenyeremen tartva bolygó arcom,

Voltam én tán még Atlas is e fájdalom kenyerem küszöbén…

Ki térdepelt eleget mennyország ajtód előtt.

Nem volt oly messze akkor az alkony ki fátylat tereget…

Mikor otthagytál egy szép vasárnap délelőtt.

/

A normális ember misére menne,

Én meg még fülig szerelmes voltam beléd!

S mindenhol téged láttalak szentnek,

De általad evett, minden mi emészt,

Megismerve az egész poklot, a fenét.

/

Előtted omlott össze, ki nem tudta még jössz e,

Zivatar felhő szívem.

Szárazon hagyott minden szó, s révület,

Te égni akartál tovább nélkülem úgy hiszem.

Oroszi/ 2025/05/16.

 

 

 

 

Meg tanultam bízni benned,

Lebecsülve önmagam.

S ha volna kedved repülni e buborékban velem,

Ameddig visz a szabad akarat.

 

 

Az ég vizében most ha, simára mosna a végzet…

Te már nézted a teremtésben, ki e valót, ha talál.

Életet keresel a temetésben, értéket, fényes láncokat mi elold,

De a templom ördöge nem avat szenté, csak a rozsda halál.

 

 

Az benne a jó, ha onnét többé nem lenne rossz sosem,

Átitat a tömjén, az áhított ég, a kereszttotem,

Csak akkor sírsz fel, ha megmozdítanak.

Mert te valójában anyád megvénült kislánykori babája vagy,

És csendben alszol, ahol még nem ordítanak.

 

Ádánd/ 2025/ 05/06