TURIKARI68 blogja

TURIKARI68•  2020. november 12. 17:51

Arra vágytam.



Arra vágytam mindig hogy tisztán  ragyogjak,

Mint sötét égboltban a csillagok sora.

Mutatni a haza utat örökkön örökké,

S nem égni ki soha.



Mert kötettem az élettel ezt frigyet itt,

Kergetve a boldogságot, akár a hit,

Hol kövéren hol soványan.

Ha nem hiszitek, kérdezzétek a virágokat akik olykor- olykor még, az oltáron szimatolnak utánam.


S mikor mindenem odavész majd,

Csak a suta betűk árulkodnak felőlem.

Eltűnök mint a patakok a föld gyomrában,

Akár a vad nyoma az erdőben.


De ott lenni mégis,

Mint száradó pocsolyában a zivatar.

Mint a kincs ha nem keresik,

Ha az eke egyszer kitakar.


Gic november .12.

TURIKARI68•  2020. november 7. 10:10

Volt egy hely.



Volt egy hely 

Régen egykoron.

Hol fullasztott tengernyi könny,

S lesett le reám a Somló, 

mint egy hegyorom.


Honnét elragadott,

E lírikus áradat.

És a zuhanás közben, kapva kaptam tollat,

Majd szőtt a páskom belőlem mesét,

S adott e ravatalra szárnyakat. 


Valahogy túl kellett élni,

Ezt az életet a megváltó halálig.

S mielőtt az ígéret földje alá kell majd bújnom,

Előtte még eljöttem gyónni egészen hazáig.


Mert te vagy az akitől,

A szerepeket kaptam!

S most itt állunk egymás előtt megint,

Mint két komédiás újra, 

Cilinderben s frakkban.


Oroszi ,november. 6



TURIKARI68•  2020. október 22. 19:24

Egyszer majd.

Egyszer majd.


Ha egyszer majd eljő,

S kézen fog a halál engem.

Megkérem keressen egy olyan helyet,

Ha talál, ahova lefekszem.


Ha nem is tudják hogy hol vagyok,

Többé az sem érdekel.

Akár ha virágos rétek is nyílnak rajtam,

S a magosban zsoltárt, csak madár énekel. 


Ahol az idő és az élet,

Végül egy gödörbe temet.

Vissza adom a pornak ami az övé,

S az úrnak e légies utolsó leheletemet.


 




  Gic október 23


 



TURIKARI68•  2020. október 19. 15:00

Édesem.

Édesem.




Besompolyogtál szívembe,

Ahogy Pestre az este.

Oda loptál magadnak, mint lámpa fénye az árnyakat.   

Felduzzasztottad ereimet élettel, 

Ahogy medrét az áradat.



Úgy leszek eleven,

Hogy tekinteteddel felém zuhansz.

Azóta várlak a platánok alatt folyton,

Mint tavaszi kikeletet az őszi suhanc.  


De hol voltál, hogy ott lettél?

S teremtetted nekem az életet.

Mégis átnézve rajtam egy darabig,

Mint ki nem lát bennem mást mint kísérletet.


Ott bújtattál magam elöl,

De a színes avar, már nem adott rám kabátot.

Mert te megláttad bennem azt,

Akit addig még senki se látott.


Gic . Október 19

TURIKARI68•  2020. október 17. 13:57

Hazafelé

Gondolatok ülnek a felhők szélén,

Mint költöző madarak sorjába.

Hontalanok lettek szegények,

Már egyse lakik bent a koponyámba.  


Ha nem lesz belőlem,

Csak egy marék por.

Ha bele vetnek a szélbe,

Mikor elmegyek majd akkor.


Írástudók egyengetik a  soraim,

Általuk tán tovább kúszik az élet.

Hol az ember szerelem s halál hőse,

Melyben e költő, mint a rőzse elégett.


Vásott szöveteimen áttdereng az idő,

Mint fátyol felhőkön a szűrt napsütés.

S mikor az égi kántor csillagokat gyújt utamon,

Ott már egy jel leszek nem tévedés.


Gic. Október 17.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom