TURIKARI68 blogja

TURIKARI68•  2024. február 18. 17:47

Először csak.


 

 

Először csak jólesett rád nézni

Ó szomjam hogy olthatnád, mint a hűs ártézi.

Aztán beléd is kortyoltam,

És én is milyen bolond voltam.

 

Mert olyan lettél, mint az alkohol

Mely elillant hamar, nem vagy sehol,

De én már nem iszom egy ideje.

Valahogy mégis józanul esek kelek utánad!

És úgy kell e butának, ha megtanul élni nélküle s halni vele.

 

 

Mint a kikelet ki ébresztett azt hittem álmodom!

Egy szikra mely tüzet gyújt, az avarnak a fáig!

Engem utolér a fájdalom, de érzéseid nincsenek.

Minek ki kellet volna hunynia, ha leég, de ég!

Itt bent máig sistereg.

 

Ennél kevesebbért is szerettem már nőt,

Ki ha kapott becsapott az álnok.

Kinek méhében azt hittem,

Halhatatlanná válok.

 

Ádánd/ 2024/ 02 / 13.

TURIKARI68•  2024. február 11. 12:12

Őrzöd a lángot.


 

 

Amikor e bűnbe estem,

Már üres lettem s az ég is,

Mégis maradt rajta egy csillag.

Te voltál szűröm jószág lelkemnek pajta

Ahogy rabul ejtett az illat.

 

 

De elfogytam, a szép ígéretek

Előtted csak szavak maradtak,

Elröppent egy pár nappal a boldogság,

Mint a madarak, majd előbúvtam megtelve bánattal immár.

Kóstolt a ravasz május,

Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.

 

 

Ahogy marcangoltuk egymást a boldogsággal

Eddig kinek mi fájt jobban.

A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.

Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban.

 

2024. Valentin napra Hannámnak.

TURIKARI68•  2024. február 10. 18:33

Igaza lett a világnak.


 

 

Itt mindenkinek fáj valami

Amit rejteget.

A „titkos féreg foga „azóta is rág,

Emészti a sejteket.

S bár e kereszt vissza nem ereszt a homokból.

De eleven leszek talán, ha tudnak olvasni a nyomokból.

 

 

Én is hangot adtam a búmnak,

Hol hisz az ember, s a szép szavak hiába nincsenek

Dalolva, mint ahogy a gerlék búgnak, s a madarak csicseregnek!

De közben eljött az ideje a csendnek.

A céltalan álmok velem,

A gyep alá bújva, mind-mind aludni mennek.

 

 

Ímhol pedig e testnek mindent megadtál,

Csillagok pusztultak miattad,

Hol az ismeretlen merengett ott csináltak.

Mint az ég madarait, kitudja miért etetted itattad!

Mi meg csak néztük,

Ahogy a halhatatlan exitus rajtam eret tépet

Azt a pillanatképet könnyesen,

Ahogy mégis igaza lesz ellenünk a teremtett világnak.

 

 

Nem hitt bennem csak te és a titok,

Nem is szóltál rólam, még ébren vagyok.

Pedig imádkoztam mindenkihez,

Mint a kikelet, de fagyból nem jött vissza lehelet,

Elbuktam hát!

De nem buktak velem az angyalok.

 

 

Oroszi/ 2024/ 02/ 10.

 

 

 

TURIKARI68•  2024. február 2. 16:09

Még a minap.


 

Apám jutott az eszembe

Hogy álltam én előtte,

Reszkettem még a minap.

Most pedig el van temetve,

Mint a rezgőnyárfa levele,

Aki fél a széltől, hogy kikap.

 

 

Te voltál s vagy ki ígérget

Kit követtem, kapitányom Ahab,

Távol, s mégis közel.

Akár egy lidérc kísértet!

Kivel birkózva álmomba maga ölel.

Még nem elvisz bennünk a talajvíz,

És otthon leszünk, az anya földel.

 

 

S ha megjön majd csónakod,

Köszön majd neked, magának apám,

Adjonisten jó napot a félelem sután.

Ismered az utat,

Hol a halál utánam sziszmatol kutat

Az életem után.

 

Bakonyszentkirály/ 2024/ 02/ 02.

TURIKARI68•  2024. január 27. 18:22

Régi emlék.


 

 

Lassan minden a múlté lesz, történjen bár mi,

Az idén végre beláttam.

Elrohant, itt csalt lépre a sors, idejött vélem semmivé válni

De talán akkor még azt se bántam.

 

 

Mert szembejött velem egy régi emlék,

Feltűrt ingujjal egykori önmagam,

E csoda kertben legényesen járkált még a fák alatt.

Mit az idő még tőle nem lopott el,

Hol először láttalak.

 

 

Nem volt benned irántam semmi érdemes, így utánam se maradt DNS,

Bennem is tán csak a kétely mi tovaűz,

És e hely, hol imám a szerelem józan bolond.

De most már néha nagyobb bennem az utálat,

S mit a tűz odahevített kihűlt! Ama tégely immár csak kolonc.

 

 

Mégis mit ér a férfi élete,

Ha egy nő nem lakja be a szívét.

Lehet benne egy pillanat boldog ma,

Vagy holnap a végzete, ha nem érzi az izét.

Oroszi/ 2024/ 01/ 27.