TURIKARI68 blogja

TURIKARI68•  2023. november 28. 11:43

Örök kelepce.


 

 

Vajon szülhet életet a halál?

Az a molekula a suta.

Mely lépre csal s vélem élve hal

Ha még egyszer megtalál.

 

 

S milyen csodás is az univerzum hisz,

Mindent összetart mára kis szénatom,

Hol létezni kötelező, de az élet mégis árva, s néha lom!

Egy örök kelepce az anyag, mint lecke feladva, meglepve reád száll a teher,

Mint porzóméh ragadva a virágra.

A tejút akár egy korzó, ahol fogan az ige,

Majd ide pottyanva folyton e világra.

 

 

Nézd, amott vannak a mennyek!  Valahol anyám,

És még egyszer senki kedvéért ki nem hagynám most,

Mer, itt van bennem ez a hit,

S jóságért kalapol valahol e buborék alatt az eklézsián doszt!

 De mindennek van egy sötétoldala a csillagok mögött

Enyém az, hogy szeretlek ó istenem!  Anyám!

Most itthon vagyok, vagy hazamenjek?

 

 

Pedig mindenütt ott vagy az égbolton

S emelve eme színpadon sötétségem fénypontját én is,

Melyikünk a valódi éned?

Ha csábítasz a jóra, aztán folyton számon kéred, mintha el se hinnéd!

Én mégis úgy félek porrá lenni arra az útra rámenni ismét.

 

Gic/ 2023/11/19.

 

TURIKARI68•  2023. november 28. 11:29

Az én bábelom.


 

 

Már a síromba feledten,

Hanyatt homlok hamvadtan.

Hogy felettem még zümmög, lélegzik a rét,

Hol gyökerén az anyaföld még néha hozzámért

Itt éltem, lézengtem én nyamvadtan.

 

 

Te Oroszi! Te voltál az én bábelom

Hol emlőben savanyodott meg nekem itt az anyatej,

De őriz a hely, ha valamit is számit szépen.

Mit fejt az idő ízületes ujjaival lyukas garasért

Mely ajkamhoz épphogy odaért! De már akkor sehol se voltál

Aznap is csak ültem, s téged hallgattalak volna egy sámli széken.

 

 

És már alig emlékszem feledésbe szőtten,

De e betűkből hintett morzsákon nőttem,

Arra eszmélve, hogy elmém így imádva téged,

Néked mondatokat alkot.

A költészet lett a lelkészem, hozzá s hozzád kötődve, folyton álmokat fonnék,

S onnét félmeztelen felhőkbe enged képzelni alakod.

 

 

 

De bánt a dolog, mért nem szólhatok, csak alkossak?

Te ott vagy pedig, s én kitudja, meddig itt maradok,

Miután e világ eleget tagad!

Majd pallosnak szájukra vetnek a magyarok,

Tán életre kelek, mint egy szólam!

A létezés nem lesz szimultán, és kinyílik az égis

S hogy én ki voltam? Elmondod majd te magad.

 

 

Gic/ 2023/11/27.

 

 

TURIKARI68•  2023. november 14. 10:06

Nekem gyújtott csillagom.


 

Hej, teremtőm kérlek, gyere, jöjj s ölelj még ma!

E fejfa temetőm testén már játék a bölcső.

A lélek lidérc, az anyag cinkos,

S kár hogy a fájdalom folyton felszakadón varr!

Hamar szent lesz a cél akkor is, ha az eszköz piszkos emberöltő.

 

 

 

Ez az az agyag ki belőlem vályogot…

S anyámnak árnyékot vetett, téged keresett.

Itt hol szerelemmel csalt meg a mohó ifjúság,

Ímhol ahol a vér pezsgett, majd alvadt,

És e test korcsosodva hamvadt hosszú álomba, de azért is szeretett.

 

 

 

Talán eltévedtem néha én a léha,

Mert a vaksötétben,

Nem leltem nekem gyújtott csillagom.

Nem figyel, így hogy rejtsem el sejtem foszló bűzét,

Ha nálad büszkén megjelennek emlékeim, s benne virágporos mirtusz illatom.

 

 

 

 

Nem marad utánam akkor, csak por,

Senki ki nyomomra bottal ütne.

Belém harap e csönd, a fekete lyuk, ha enni kap,

És reá sem hederít a madárfüttyre.

 

Gic/ 2023/11/14.

 

 

 

 

 

 

 

TURIKARI68•  2023. november 8. 11:32

Ha hiszed, ha nem.


 

Csak óvatosan a légzéssel,

Mert ha mellre szívod egyszer a levegőt!

Nem tudsz mit kezdeni az érzéssel,

És utálni fogod érte a megváltó temetőt.

 

 

Te ott, győzködöd majd magad,

Nem baj, ha a vér többé már nem spriccel, ragad az ökölbe,

De azért kár, mert a szerelem sem maradt örökre, e méregből egy icce!

Csak a csalódás pedig, együtt sétáltunk néha karöltve,

Áh! De nem is biztos, hogy az ember ennél többre hivatott.

Csak a test lesz útközben olyan piszkos, a köldök, a tapintás eleven az,

Mi e földhöz ragaszt, mert úgy fogant

Süketen várod a harsonaszót, a hit, lélekben átitatott!

 

 

 

Beképzeled, hogy segít a kaparás, de nem enged, el hiába kéred  a kotorék,

 Meg találni az élni akarás melegit ha minden teremtett lélek nyomorék!

De hátha meghallja valaki s felsegít a csöndről csendben.

És többé nem lesz oly bátor a halál! Hogy leválaszt az emlőről

Hogy megébredsz, mert biztos csak elájultál, de csak egy úr szolgál!

Pokolban és mennyben.

 

Gic/ 2023/11/08.

TURIKARI68•  2023. november 8. 10:41

Veled.


 

 

Engem nem kell drága, hogy teljesen megérts,

Csak ne felejts, néha jöjj és kísérts,

Simulj hozzám lágyan, mint tótükréhez a bársonyszél.

Úgy érzem, te voltál minden vágyam, állj ki értem bátran,

Szíved a legszebb hely ahonnét rálátok e gonosz világra

Most, ahogy megtanítasz mosolyogni a fájdalmon

Mielőtt háborgó lelkem a mélyből útra kél.

 

 

Veled ifjúnak érzem magam én, az ezeréves magyar búbánat

Otthonra csábít a szíved, az illatod éden,

De te csak őrködj, betűim felett mit nem tett meg a kor, maradj ébren,

Te, ki őszintén mondta: szeretlek!

S ha meglelem az utam, s istent az égben,

Földre hullának velem majd a csillagok s a világegyetem

Én bizony egyetlenem akkor megkereslek.

 

Gic/ 2023/11/08.