Az ablakba.

 

Hova mennél te árva lélek

Kérlek, nem jár arra csak a hold,

Ki lehet pont tele volt a fanyar,

Megcsinálva a maga kis utcáját, mint egy drogos.

E hálót szövi körénk folyton,

A sötét magyar balsors akár az éji pók, a fenenagy potrohos.

 

 

Felszívódni jöttünk tán eléd?

Miután ezernyi idegsejttel kötődünk, kapaszkodunk hittel beléd

De az én szerelmem nem csak csupa kémia a hormonok felől.

  Nos, most csak bámuljuk egymást a csillagképekkel

Lehet, hogy neked lesz igazad, s békét kell kötni itt a férgekkel,

Dugdosva a suta lelkemet a buta mormonok, és a halál elől.

 

 

Ő hoz igaz álmot a szememre,

Ő az, aki emlékszik a nevemre,

Hisz mint ima porba hullva keresem.

De bemutatlak a csendnek anyám,

Hogy ne legyen potyautas a szép szó,

Miközben tücsök muzsikál, ugye Zsuzsikám?

Hol virágos rétek hajlongnak,

És urunak örök lesz e szerelem.

 

Zirc/ 2023/10/25 Erzsébet kórház.