TURIKARI68 blogja
Mivé lettünk!
Hol rontottuk el te jó ég mivé lettünk!
Útközben egymásból ettünk csemegéztünk.
A vasárnapokon pedig,
Még szelemet is idéztünk.
Helyet cserélt itt bent a menny és a pokol,
Mikor melyikünket kívánta meg,
Alig várva hogy övé lehess!
De nehéz cserbenhagyni téged teremtőm
Ki ha leszel megmentőm, annyira tökéletes.
Törékeny az én megrendezett dögszagú boldogságom
És becsapva a sóvárgást, e világon, s önmagam, mindet meg is tennék érted.
Hisz sejtetted, hogy vegán lesz a halál e sejteknek
És mégis éhen maradnak belőlem a férgek.
De én a fejembe vettelek,
És nem engedlek el csak, úgy mert szeretnék vallani.
Belátható időn belül a saját világodat járom
Egy ladikban evezünk, és akkor kénytelen leszel meghallgatni.
Oroszi/ 2024/ 02/ 18.
Nem értem.
Nem értem miért szokott felmenni olyan korán a szobába
Pedig nem is aludt.
De gondolatban tán a buszra várva,
Odáig bejárta az egész falut.
Munkába ment, kenyeret kent,
S nekem még annyi álmom maradt temérdek!
Kik bár hamar felnőttek!
Lestünk utánad az ajtóval utoljára is, én és az a gyékény rattan,
Csak ő meg én maradtam, alig hogy kiléptél már elérted a felhőket.
S utánad való ébredésemből az illatoknak,
Keserédes savanyú szaga lett,
Mely úton a bomló mézédes tejnek.
Kipányvázom a napot, hátha utolérlek a csuda csillagokba
A tejúton anyám! Talán búcsút intek itt e romlott életnek.
Oroszi/ 2024/ 02 / 17,
Először csak.
Először csak jólesett rád nézni
Ó szomjam hogy olthatnád, mint a hűs ártézi.
Aztán beléd is kortyoltam,
És én is milyen bolond voltam.
Mert olyan lettél, mint az alkohol
Mely elillant hamar, nem vagy sehol,
De én már nem iszom egy ideje.
Valahogy mégis józanul esek kelek utánad!
És úgy kell e butának, ha megtanul élni nélküle s halni vele.
Mint a kikelet ki ébresztett azt hittem álmodom!
Egy szikra mely tüzet gyújt, az avarnak a fáig!
Engem utolér a fájdalom, de érzéseid nincsenek.
Minek ki kellet volna hunynia, ha leég, de ég!
Itt bent máig sistereg.
Ennél kevesebbért is szerettem már nőt,
Ki ha kapott becsapott az álnok.
Kinek méhében azt hittem,
Halhatatlanná válok.
Ádánd/ 2024/ 02 / 13.
Őrzöd a lángot.
Amikor e bűnbe estem,
Már üres lettem s az ég is,
Mégis maradt rajta egy csillag.
Te voltál szűröm jószág lelkemnek pajta
Ahogy rabul ejtett az illat.
De elfogytam, a szép ígéretek
Előtted csak szavak maradtak,
Elröppent egy pár nappal a boldogság,
Mint a madarak, majd előbúvtam megtelve bánattal immár.
Kóstolt a ravasz május,
Megcsókolt a mágus tavasz, de lopni jött a nyár.
Ahogy marcangoltuk egymást a boldogsággal
Eddig kinek mi fájt jobban.
A maradék szikra, melyet már senki se fújt s látott.
Őrzi neked a lángot, s ha hozzám bújsz majd lobban.
2024. Valentin napra Hannámnak.
Igaza lett a világnak.
Itt mindenkinek fáj valami
Amit rejteget.
A „titkos féreg foga „azóta is rág,
Emészti a sejteket.
S bár e kereszt vissza nem ereszt a homokból.
De eleven leszek talán, ha tudnak olvasni a nyomokból.
Én is hangot adtam a búmnak,
Hol hisz az ember, s a szép szavak hiába nincsenek
Dalolva, mint ahogy a gerlék búgnak, s a madarak csicseregnek!
De közben eljött az ideje a csendnek.
A céltalan álmok velem,
A gyep alá bújva, mind-mind aludni mennek.
Ímhol pedig e testnek mindent megadtál,
Csillagok pusztultak miattad,
Hol az ismeretlen merengett ott csináltak.
Mint az ég madarait, kitudja miért etetted itattad!
Mi meg csak néztük,
Ahogy a halhatatlan exitus rajtam eret tépet
Azt a pillanatképet könnyesen,
Ahogy mégis igaza lesz ellenünk a teremtett világnak.
Nem hitt bennem csak te és a titok,
Nem is szóltál rólam, még ébren vagyok.
Pedig imádkoztam mindenkihez,
Mint a kikelet, de fagyból nem jött vissza lehelet,
Elbuktam hát!
De nem buktak velem az angyalok.
Oroszi/ 2024/ 02/ 10.