TURIKARI68 blogja
Értékelés.
Önmagam értékelése a munkahelyem számára,
Egy kérdőív konkrét kérdésére,
Tisztelt, NASA!
Önhibámon kívül, a jóakaróim rosszindulatának köszönhetően,
Én már egy ideje visszafelé fejlődök.
Akik, még most sem tartanak abból a mélységből eme magasságba,
Ahonnan feléjük zuhanok.
Kelt: a Fiastyúk csillagképbe 2025/ 06/ 20.
Napjaim.
Egyik napom elment a másik után,
S én nem tudtam melyik délután hol keresselek.
Lapozom az emlékeim, mint a könyveket,
Mert eldugtam itt bent jó mélyre a könnyeket,
S minden pillanatot mikor még itt voltál, hogy szeresselek.
Jaj, te búbánat! Szólj, ha értetted…
Bejárom utánad a Magyar földet.
Hol egyszer elástalak, ott újra előveszlek…
Még hogy ne lássalak és szeresselek?
Szívem a járom, meghallgatva éretted a csöndet.
Pedig mi már becéztük magunkat…
Elképzelve egymást az égen, s ha felnézek, érzem is az illatod.
Most alakot idézek ennek a kvantumnak, miből mind ez kinőni vágyik…
Amott van, ott az a másik! Hol elneveztem rólad egy csillagot.
Egy tárgy lett köztünk az eleven… a szerelem meggyalázott totem,
És én sosem lennék így, oly egyedül magamba,
Ha ez az alany állítmány maradna édes.
De kitölti magát bennem ez az univerzum,
Mely behálózott… idegszálaimtól tágítani nem képes.
Oroszi / 2025/ 06/ 20.
Kora reggel.
Volt egy érzésem ma kora reggel,
Hogy a csoda nem hagyhat egyedül.
Madarak mondták a magukét serényen,
Az enyémet súgta a szívem itt belül.
/
Megannyi elcsépelt szófoszlány, mit próbáltam írni,
Talán cafat betűvel, ha imádkoztam, hogy lássalak.
Mivel el tudnám mondani vagy sírni,
Mennyire fáj, hogy bántanak.
/
Hiba volt ez életbe random szerelmesnek lenni, ki mestere a halálnak,
Hisz tévedve megcsalatott minden mi szent.
Pedig én még álmodtam is felőled,
Hol neked loptam alakot itt bent.
/
Ingatag boldogság,
Amibe éllek búson te magasságos.
Igaz tied a lélek,
De a húsom a tagadásod.
Oroszi/ 2025/ 06 / 14.
Ilyenkor.
Egy szép napon, vakon,
Ilyenkor láttalak meg téged.
Éreztem nélküled csak egy darab hús vagyok,
S e tömény tűz eléget.
/
És nem felejtelek pedig csak a világ volt ellenünk egymaga,
De ha kérdezik, gyere, bújj hát!
Neked teszem a szépet,
Mert e bolygó zsivaj, ihaj, úgysem érezi szavaim súlyát.
/
Az ember búját, ha egyedül van,
S e magányában járkál két világ között föl, s alá.
Gyere, hát éld meg velem az életet
És bújjunk a föld alá.
Gic/ 2025/ 06 15. (ötéves évfordulónkra Hannával.)
Ott vagy.
A nagyvilágtól távol esik kel,
A hely hol reád gondolok.
Pedig ott belém harap a zsíros kenyér,
De úgy voltunk mi boldogok.
/
Kergettek a gúnarak, nyakamba csúzli lógott,
Pedig belőlem a látszat is istent kreálna.
Persze hogy akkor dobta le a láncot,
Vagy léptél mellé a pedálnak.
/
S ha otthon járok, eszembe jut nem egyszer,
Az út mely kileste anyámat, ahogy este várt körös körbe.
Akkor leülök, hiszen az ember kívánhat…
E kisház megett az erdőbe.
/
Hamar roppan az avar, már vártad…
De oly esetlen s vak a pillanat mely szárnyat adott alám.
Te azt hiszed egyedül vagy,
Pedig valahol bent a fejembe ott van maga is anyám.
Oroszi/ 2025/ 06/ 13.