TURIKARI68 blogja
Csillagok között.
Istenem mintha nem is lennék igaz,
Hogy itt vagyok.
Egy fonálon ereszkedve le lóg elém a hold,
És himbálóznak a deres csillagok.
S ha rád nézek álmélkodva,
Csak odarajzolt levél vagyok, kit, megcsípnek a fagyok.
Te eljössz majd, mint az ősz lombot rázni,
Nézd! Hisz már csak vacak önmagam árnyéka vagyok.
Akár a gyertyaláng,
Kapkodok oda fel utánad levegőért a sötétbe.
Mikor jössz az első szülöttekért!
Hogy ringass el lágyan e mindenség ölébe.
Hisz utazók vagyunk s meg kell akkor érteni,
Hogy jő a halál egyszer.
S ha megjelenik a neuron,
Csődöt mond minden, mi összetart e sok katyvasz vegyszer.
Gic/ 2022/10/21
Ha elalszom.
Eltemetem én a bánatom örökre,
El én, hogy többé ne lássa meg senki.
De ha köddé válok e rögökre borulva,
Sírva fogok hazamenni.
Még el nem ment, én nem is gondoltam,
Teremtőm merengőn a halálra.
Csak reád, és a sártóból, ha visszajön,
Édesapám magára.
Ha elaszom én is, e csend öltöztessen fel,
Ha fél befogni a számat.
Ahogy mellkasom telefolyik, földel,
Tán csak a szó lesz, ami onnan fölkel
Suttog, mint az szél és a betű feltámad.
Oroszi/ 2022/10/08. A Somló alatt.
Csak elképzelni tudlak.
Pedig úgy ahogy én az istent szerettem,
Ismeretlenül is imádtam!
Mégsem hagyott e világban egy helyet sem imádkozni,
A búmat, s bánatomat belőle kiátkozni.
Így csak elképzelni tudlak magamnak, mint a lombok,
Mert, hogy én is egyszer szép lassan lebomlok,
S porszemeim a hosszúútra ragadnak.
S ha beesel egyszer, mint fény a horizonton.
Ide hol csak a hamuvár!
Misét mondunk Jöttödre hát, dicsértessék napsugár.
Jövet, s menet majd e világ tartja a markát,
És a gyógyulás sosem éri el a sebeket!
Egymást tiporva próbáljuk meg a csodát kapni.
Itt ragadsz, ha mondom, és rájössz,
Mennyi mindent kell az embernek megbocsátani.
Én nem bánom,
Ha nem mondanak nevet.
Csak guruljanak a betűk,
Csak legyen ki rajtam sír, legyen ki rajtam nevet.
Gic/ 2022/09/15.
Re-rum.
E földet szólítottam itt anyának,
Én, a szerencsétlen ember, ki az ég alatt izzad.
Hol a bűnben is igazat adva magadnak,
S tanúnak, még az istenedet is idehívtat.
S mikor lelkedre kicsi lett a bőr,
Mert csak saját álmaidnak voltál valaki.
Te egy pennával mentél érte el a csatába,
De amúgy nem vagy bolond, csak egy hazafi.
Akkor azt mondta a kor bután, hogy nem is létezel!
A valóságtól rohadt messze vagy! De itt rítt velem
Az, ami pedig zsigerből jött volna tanítani az a feled.
Nyomodba szegődve tán, ha mész, majd oly hirtelen el is tűnik veled.
Mi szükség van hát reád?
Ha se itt, se ott nem leled a hazád, csak kísértesz.
S ha szerencséd van,
Néha megidéznek majd egy könyvből akár a lidércet.
Gic/ 2022/09/11.
Belém ette magát.
Van itt valami fájó kétely,
Mi belém ette magát.
Amit nem gyógyít meg csak az éter,
Sem az ásó sem a lapát.
Erre születni kellett
Ahogy az ember remélt, s elbírta e terhet.
Közben boldogtalan bút dédelgetve magába,
Mint az édesen megcsalt, meg nem élt szerelmet.
De egyszer csak kimondja nevem a makacs csend,
S a líra puhabársony kötésben a polcra tesz.
Akkor lesöpröm a port magamról,
És az életem csak egy rossz álom lesz.
Oroszi/ 2022/09/04.