TURIKARI68 blogja

TURIKARI68•  2025. június 1. 11:18

A lírai vérem.

 

 

Játszanak velem a gondolatok,

Markukban az életem ringó idővonal.

Alig látszom már, mint fonal a pók potrohán,

Így élek e bolygón, egyedül mostohán.

 /

Gádoros udvarok rejtenek, gémeskutak bújtatnak,

Tudván e szomjas nyáj mily hőn kutat.

S nem lehetek csak egy korty víz,

De ha felnyitom a szemét, tán jóllakik velem a nemzeti öntudat.

Lírai vérem adom!

Szent kelyhedbe Magyar hon.

S aki nem jön érted harcba,

Koccintson ellened, de fanyaron.

 

Szomja legyen örök,

S bölcsője ne adja hozzá nyelvét.

Boldogasszony anyánk ki ringatta,

Kegyelemből érette, ne hullajtsa könnyét.

Beszéljen virágnyelven,

De lélekben ne találkozzon Magyarral.

Az istene is legyen démon,

Vagy inkább egy arkangyal.

2018/ 05 / 21/ 19:30  Turi Károly

TURIKARI68•  2025. június 1. 10:58

Gyertyaláng.

 

 

Annyira vártalak, a dohos könyvespolcon,

S éreztem, hogy már láttalak itt belül.

Odakünn néha eljön veled a nyár, csicseregni a május…

S e bájos csend az ágakra felül.

/

Pedig ordít rólam, hogy szeretlek!

Itt, csak az idő veszi üldözőbe e szerelmet…

Tinta ereimben téged szállítanak a közlekedő edények.

S már mióta nem szórt nekem morzsát markod,

Hallod! Ilyen ez a technológia mostoha sorsot szánt e verébnek.

/

De ha falod a betűket, „nekem nősz nagyra szentem”

Ez az ábránd ahol lakom, s mindenre ott tettem szert talán.

Hol alakom rápislog az olvasóra,

Mint sötét szobában a gyertyaláng.

 

Oroszi/ 2025/ 06/ 01.

 

 

TURIKARI68•  2025. május 30. 14:20

Az vagy?

 

 

Gyújtottam tüzet, s mormoltam imát,

De hát mit tegyek még imigyen.

Áldoztam szép szavakat e semmiből a mindennek,

Magamat, hogy rám találjon az isten.

 

Csalódnod kell folyton, hogy az ember hova jut…

Őt várod, akárhányszor feltűnik egy csillag.

A csábítás, teher tán, de mert e szerelem is egy fekete lyuk…

Hol a tehetség csak billog.

 

Marad e így hírmondód, ha a tejút előtted megalvad,

Amit üldözünk az a szeretet? Újból egy nagy katyvasz.

Akire szükség volt a kezdeteknél,

Ha termőd tükörbe néz, hogy az vagy.

 

Gic/ 2025/5/30.

 

 

 

TURIKARI68•  2025. május 26. 18:03

Hány inger világ.

 

 

A tartatlan tartalom az, melyet lenyomnak a torkodon,

Mikor azt veszed észre, hogy egyszer csak benned landol valahogy.

De nem állja, meg a helyét liftezik, mert lépcsőzni nem akar!

Különben is tönkrevágná a bélflórát a normaflór ára meg az egekbe van.

A széntablettákat meg eltüzeltük a télen, mikor már elfogyott a nagykabát…

Igen! És a cipő is ment utána, na meg a parketta, mert szociális lakás volt, én meg itt maradtam.

De tudod mit? Ha elmész dr. Bubóhoz, a kórtörténetedből kiderül, van e bónuszod,

S ha beváltod a kedvezményed, mert lelkes rajongó vagy tele kitüntetésekkel, mint Leonyid Brezsnyev, talán előbb szabadulsz.

Azért hallhatták a váróban ahol síri csend volt a múltkor a fura hangokat,

Azt hitték hasbeszélő vagyok pedig csak a gyógyszerek ütötték egymást.

A jó gyomor olyan, mint az esőkabát! Mindet bevesz csak a vizet nem!

Amúgy is annyi mindet szerettél volna kipróbálni, mert, hogy ott a tenger is

De arra nem számítottál, hogy a rák előbb megkóstol majd, mint te őt.

 A hipertónia a legkisebb játékos a csapatba ő még ültő helyedben is taszigál.

Azt hiszem, beadom a válópert, jobb lesz, külön mert becsaptál!

Még a formád is más volt mikor beléd szerettem.

De nem ért a szép szóból! Be kell neki mutatni az első randin még emlékeztél melyik a leghosszabb ujjad, na, az majd előcsalogat! Mindenkinek jobb lesz, mert emészthetetlen vagy, mint a kor!

És ez a világ már lehetne a másvilág is, akár mert másképp gondolkodsz, és kissebségbe kerültél egyszóval kakukktojás lettél, ami egyre inkább nyilvánvaló.

De ha eléggé elrugaszkodott vagy, mint a gondolat akkor akár ugorhatsz is,

És irány a multiverzum.

 

Hédervár/ 2025/ 05/ 26.

TURIKARI68•  2025. május 25. 13:20

Halkan.

 

 

Imádkoztam egy halott ügyért szentem…

De nem ültetett a kor oda fel a fregattra.

Nem ígért szárnyakat sem, ily szerencsétlen sors jutott nekem…

Mindig van, hol csalódik az ember!

Pedig az isten a szavakat hozzá megadta.

/

Elnyerted a végleges formádat,

Túl lett benned lihegve a lélek, de ez legalább te vagy! Nem egy másik…

Ám de azonnal akartál ragyogni,

Talán a sötét égbolton majd, honnan az ismeretlent loptad!

Úgy is tönkreteszel vele mindent, ha elkezdesz sugározni, mint egy radioaktív csillag!

Ki mindennél jobban látszik.

/

Szöveteid még itt fognak rohadni a kiutat hiába keresed…

És mondhatni szerveid nem engednek el, most megszívtad ezt a testet!

Manipulál az élet, hogy állj be a sorba.

Szószátyár szövegeid később fogják hallgatni,

De a betűkkel némán nem leszel csorba.

/

Mélabú ez a déjá vu,

Egy nyelvet beszélünk, ha szeretni kell váltig.

Örök életről álmodtál, mond neki…

S véle eljutsz majd a halálig.

 

Land-pland vendéglő Töltéstava /2025/05/24/ 23:08.