TURIKARI68 blogja

 

 

Nem kell, hogy a tenyerén hordjon a világ

Csak egy virág kelyhéből származom!

Onnét honét anyám röppent felém,

Tündérországból pillangó szárnyakon.

 

 

Néha ez a léha idő elbújtatja, elbóbiskolt azt hiszem

És az istennek sem akar megébredni, valamit itt e sors még nekem halogat.

Csak a redőnyökön becsorgó fény idézi e gyermekkort!

Mikor álomba ringatott az akkord, hangja tiszta volt, mint a patyolat.

 

 

Azóta pengeted bennem a húrokat anyám!

Talán tőled is kaptam meg eme lantom,

De nem is lehetnél most ennél nagyobb fantom, az élet nálad nélkül mostohább!

Én csak utánad sírok e sorok közt, mint tűzön izzó fahasáb.

 

 

Nincs, még itt az idő, hogy a föld alá bújjak  

Takarónak itt henyél az idő, rám rótt terhekkel a vállamon.

Aztán neked írom a dalt,

Ha magához édesget e fájdalom.

 

Thaly puszta. 2023/07/16. 23:30.

 

Tán éppen borús lesz az ég,

S csukott szemmel süt a nap.

Lehet harmatos a reggel,

Vagy az alkony, pont a délutánba harap.

 

 

Tán öltönyök kísérnek s a világ nekem kalapol,

De lehet, hogy fegyverek.

Síromat sokáig virág fedi valahol,

Vagy fürdik rajta a szárazság, mint porban a verebek.

 

 

Anyám biztos ott lesz,

Vagy így vagy úgy a szelleme.

Apámtól én az idióta egy nagy fülest kapok,

De lehet, hogy mióta meghalt változott a jelleme.

 

 

Igazítsátok útba hát,

Ez életunt félnótás bolondot.

„cicumedederunt”

Ne rázza hiába bennem az élet a kolompot.

 

Bakonyszentkirály/ 2023/07/26. 22:40.

 

 

Oly korban élek,

Hol az ember egy aljas féreg.

Úgy tűnhet csődbe ment velünk az isten terve

Mindenki valahogy ki lett fizetve.

 

 

Mond, kedvesem hazalépsz e velem,

A csillagok közé azért egy szép napon.

Felszívódunk az éjszakába,

Majd, visszaszökünk a hajnalon.

 

 

Csak azért mert nekünk, a legnagyobb érték a szerelem!

 Hát jöjj, gyere velem

Mert igazán mutatós.

Egyszerű lehet a képlet, hisz e földi élet csak a bánatunknak itatós.

 

Zirc/ 2023/ 04/18.

 

 

 

 

 

Eljött a merész vasárnap,

S bár vittem neked virágot.

De ha tehettem volna már ott,

Odaadtam volna az egész világot.

 

 

Mert az embert, ha szeretik,

Sok mindent megtehet.

Boldog egy életen át,

És a sors, veled együtt eltemet.

 

Idáig úszott hát vélem

E holdfényen a csónak.

Ha az istent nem is látod bennem,

Szeresd hát az embert utolsónak.

 

 

Úgy itt vagy az eszembe még,

Fejembe akkor sosem volt tisztább az ég.

Amikor ott álltam az ajtód előtt

Egy csokor virággal, a szomorú vasárnap délelőtt.

 

 

Oroszi/ 2023/03/25.

 

Pedig itt volt a ház is valahol, mint egy bázis,

Hol telhetetlen tekintetem az éhes kövérke annyit vacakol,

S mintha ott még lenne belőle egy-egy fal!

Matatok, tapogatok az erdőszélen, mint az alkonyat,

Még a sötét mindent előlem fel nem fal.

 

 

Ott felejtem magam néha egy-egy délután

Hisz Itt futottam álmaim után hála az istennek!

S most csak ugrálok, mint a madarak ágról ágra.

Könnyem gyűlő zivatar felhő lett, egyre nehezedik, mint az üllő

Majd lehull a falu felet, hol nem ismernek

Sután derengek tollba mondva szájról szájra.

 

 

Az a nagy igazság, hogy nincsen már e világon csak gazság,

De én, még ihattam a csillagok mosolyából

Itt hagytak neked anyám, mint valami kincset!

Csak várlak, hogy összerakjon agyam, ha elmém kiszabadul e koponyából,

S abban pillanatban hazavigyük a nincset.

 

Gic/ 2023/ 02/24.