TURIKARI68 blogja

 

 

A kapzsi embert is felfújja a metán,

És netán a hitéért még ölni is képes,

Nem nyomasztja a valóság terhe!

De aki tiszteli urát, s nem ilyen kerge, van benne alázat,

Kifogják innen ha eljő a halászat,

És az istennek is van vele terve.

 

 

A templomokba giccsnek aranyat vittek

S takarnak a papok!

De a mi életünk kincse, ímhol a feszületen te golgota szent virága.

A ma lélek orvosa latinnal kísért, visszaszáradni az avarba az, tesz pontot a békére

Ahogy visszaszöknek agyunkból a letöltött appok

Ó de kár hogy ólommérgezés ült reá erre a világra.

 

 

 

A béke egy illúzió, csak a retinák róla roló alatt álmodnak

Hol e kómára ébredve ez az ízlelés létezése,

Becsorog a nyáladon.

Te nem váltál gonosszá közbe, s ezt tudja az ég is!

De mégis valahogy valóságos lett a fájdalom.

 

Gic/ 2023/09/28.

 

 

Mint egy könnycsepp úszok arcodon, s pilládon,

Melyben ott csücsülünk egyedül a világon,

Én a fájdalommal, mint harmaton a szikra.

Mi lázba hoz, majd tüzet gyújtna a szívnek

Minek odaátról testet öltünk hazám,

Majd közös álmainkra.

 

 

 

Jövünk mi együtt tán kéz a kézbe,

Átderengve , mintha egy sámán megidézne....

Kísérteni itt e léha sorsot anyám.

A reménybe kapaszkodva szemeztünk az anyaggal

S ölelgettük az élettet  keresve a feloldozást , mint varrónő a vudu babán.

 

 

Hol mi akkor a ligeteket járjuk

Otthagyva avarágyunk,

Rügyet bontunk akár egy langyos fuvallat tavasszal.

Szép szavakat suttogunk, azoknak kik éppen most szeretnek!

Levelet festve, ha a szó nem elég, csak csupa ostoba eretnek,

S mikor kinyílik az ég, hazarepülök egy fadarabbal

Ott majd el is dalolom együtt, minden bánatom a madarakkal.

 

Pápa/ 2023/09/20.

 

 

Fázik a szívem és éhes majd meg fagyok, mert,

Elbújtattad előlem a napot, elloptad a szert, jaj de beteg!

Ha reád gondolok, egy kölyök vagyok még,

Mint rég, karon ülő gyermeteg.

 

 

Mert mikor haza indulsz folyton,

És már nem szalad senki eléd.

Bár szabad, de muszáj élned, ha fáj is

S máig csak e pokol próbál otthon lelket önteni beléd.

 

 

Kefirt már nem kell vinni, hiszen a csend csak visszhang mihaszna lett,

Vigasznak Inkább egy kis időt kérnék, tőled te kék ég azt hiszem.

Persze ha van még nálad ott a kertbe gombolyagra tekerve

Ha egyszer átölelne anyám engem-kit megevett a bánat, néki elviszem.

 

 

 

Kibontjuk majd együtt, benne látva mostohán e sorsot ahol szenvedünk

Ahogy, amint, velünk ostobán e kor szórakozott.

Ott örülünk egymásnak újra meg újra a meglepődve

Mint a csomagon, mit neked egykor a gólya hozott.

 

 

 

 

De lehetetlen küldetés a genezis, mert az élet csupa Nemeszisz

S benne csak ördögöd volt a szerelem.

Gyümölcse lettem mag és gyökér nélkül,

Nos, te nem vagy már, sehol a bűnhődés elévül, és most túléretten leesem.

 

 

Oroszi/2023/ 09 /16. (páskom)

 

Már a vak éjszakák is máshogy rémek

Hol  én ez  alakommal  vások a hajnaltól félve.

De tényleg nem maradtak csak az álmok kényelmesen

Melyek talpra állítanának a halálnak, még értelmesen végre.

 

 

A fény lidércnek öltözve ijesztget a horizonton,

Egy helyen, mindig ugyan azon a ponton,

Hol a nap szögletesen pattog.

Túl az ópium hegyeken elfogyott a szerencse mák!

Nincs más isten csak a diklofenák

Kinek könyörög a csípőm fájdalmasan kattog.

 

 

De tudd, meg hogy szerettelek!

Még e sorvadás mást nem mondat velem bénán.

A mondat tán ugyan az lesz, csak a szóközök nagyobbak,

Hol ez élet után sem tűnök tán ennyire halottnak

S meglesz a helyem méltán.

 

 

 

 

 

 

Anyám értem tényleg egy angyal

Tán pont maga kell, hogy jöjjön!

Még a golyóstoll normális lesz e kölykön, s el nem fajzik a kézbe

Addig, míg nem tagad, a fájdalom nem rajzik, gyere, tarts hát észbe,

Hogy nincs, már másod mi itt ragad e földön.

 

Oroszi/2023/ 09/09.

 

 

Nem hittetek mitek volt,

Tán az ember csak egy szürke folt

S minden mi szent nekem nektek ócskaság!

Ott voltam előttetek éppen remegve

Akár a délibáb.

 

 

Ironikusan krónikus,

Ahogy tehetetlenül lestük egymást a valósággal.

Mindenki a másikra várva,

Magába zárva a pillanatot ez adóssággal.

 

 

De a test a bőrivel fizet,

Mit elsőnek lenyűnek róla.

A léleknek meg, ha éppen kedve szottyan

Tükröt tartva eléd, az égből, ismét a földre pottyan.

 

Csak az embernek drága az irha és hogy örökké kérhetsz!

A mennybe meg olyan e portéka, mint a foltos zsák.

Ha elég gazdag vagy azt hiszed, örökké élhetsz

És belül tömény lesz a boldogság.

 

Gic/ 2023/08/17