TURIKARI68 blogja

Vers
TURIKARI68•  2022. november 2. 09:13

Az otthon melege.


 

 

Egy csapat levél bandázik utánam,

A szeles utcát teli zihálva.

Nem gondol rám a hazám,

Jaj, anyám mért hoztál neki a világra.

 

 

Holnap tán, a porban hever velem a mihaszna idő,

Mint ősz végén egy ízeltlábúval.

S elnyel a határ e nagy búval,

Habár letépett lepkeszárnyimmal még játszik a tekintet fentről, mint egy bábuval.

 

 

Ott sántikálok gyakran a horizonton,

Vissza visszaesve, úgy tűnik nem ment meg az ész.

S majd az olvasó elképzel valahogy magának,

Mielőtt még a sorokba örökre nyomom vész.

 

 

De a tűzhely mely odabent sír,

Tán az-az otthon melege.

Melynek sohasem lesz belőlem úgy,

Mint nekem a világból elege.

 

 

Mert oly fennkölt,

S te fogsz engem meggyógyítani te drága anyaföld!

Leszek manna tán egy idő múlva, mit visszahullva, jóllakva megesztek,

Drága kenyér.

Ha eljön a nap anyám! Az elsőszülöttekér.

 

Gic/ 2022/11/02.

TURIKARI68•  2022. augusztus 11. 19:51

Szarka Rózsa hervadása.


 

 

Vágott virág került a vázába,

A papnak nyakra tekerve fojtogató stóla.

Egy darabig kísértünk csak utadon ki a sírkertbe,

Mert neked ütött az utolsó óra.

 

 

A temetőben szétszórtan rokonok,

Mintha a sírból bújtak volna fel, ki az emberek.

A koporsódnál fiad még nem hiszi el,

Csak állt, mint egy értetlen kisgyerek.

 

 

Akár az ékszerdoboz melybe eldugtak,

Mit a halál, kapásból kitalál!

Aztán elkoboz az ég, de nem hagynak aludni,

A kis pitykő Panna még neked kiabál.

 

 

Holnap előkerül az isten is tán valahonnan,

Miután ha búcsút intettél kis faludnak.

Aztán másnap nem keresnek többé,

Inkább hazaszállunk, mint a vadludak, úgy vállunk onnét mi is köddé.

 

Gic/2022/ 08 /11.

TURIKARI68•  2022. július 31. 15:54

Egyszer hazatérek.


 

 

Helló Oroszi! Egyszer visszajövök még,

Ha engedi az ég!

Ha más nem, tán csak úgy hazafúj a szél.

Akkor betűk potyognak az égből majd előttem, s én, mint a fergeteg,

Kész vagyok itt hagyni a szót,

Melyből volt már rég rengeteg s mindent elmesél.

 

 

Tudod, kerestem a boldogságot szegényesen,

Mint a gabona futurában a foltos szákot,

Odaszökve a szemekbe jóllakni falatnak.

A szerelmet anyám!

Melyet kislányként, te is csak kitaláltál magadnak.

 

 

Egyszer hazatérek? S már ha tejet aludni nem is kérek,

Csak hogy mondj másik mesét,

Mert túl bosztihó volt velem fent szeretőnek az élet.

Mely ellopott elcsent előlem minden jót,

De ha megtöltik miattam is kistemplomunkba a hajót,

Had maradjak itt legalább a temetőnek egy szép kép csendélet.

 

 

Oroszi/ 2022/07/31.

TURIKARI68•  2022. július 23. 21:30

Hol eltörik a mécses.


 

 

Gyakran hazajárok és van egy érzés, meg az illatok,

Ahogy csillagok ott ragyognak bezárva egy sötét szobában.

Mint letakart tükrök mögött az emlékek,

Otthont adva e hajótörött elmének,

Ami mögött simakodik anyám soványan.

 

 

Ott próbálom visszagyömöszölni az univerzumot,

Egy skatulyába elöl, elhidve a csodát.

És várok, mért nem hoz vacsorát? De nem dudál többé a mozgóboltos,

Bolhás sem lehöl, cica sem nyávog a foltos,

Majd félrerántva a függönyt, kihúzom ismét a gyufát.

 

 

Hát odakint lógsz te idő?

Úgyis rég volt már a nagy, bumm!

A gravitáció kipányvázta a napot s a holdat kövéren.

Hiába futnak agyamon az alkalmazások,

Látod? Eltörik a mécses egyre gyakrabban szemem gödrében

 

Oroszi/ 2022/07/23.

 

TURIKARI68•  2022. július 10. 12:04

Pedig itt volt helye a meséknek.


 

Esetlen fény botorkált a fák között,

Néztem, ahogy tette vette azon kapta magát.

Még csípős volt a hajnal,

S nem is volt rajta nagykabát.

 

 

Láttam, a teremtő kedvét,

S az úton mindjárt felém szaladt.

Aztán együtt rohantunk,

Hát, e sorsban egy jó bolondra akadt.

 

 

Retinám rögtön megidézett egy kort,

Ahogy fütyölt fülembe a szél, már jött is volna az akkord, de hiába.

Az ember itt kujtorog,

S a motor fűrészel, beleszerkeszt e világba.

 

 

És itt most már,

Nem a dámbika varcog.

Ez éles lánc, mi előtt elesik a sánc,

Az évszázados törzsekkel vívnak harcot.

 

 

 

Pedig itt volt helye a meséknek,

S hírük-hamvuk így a fáknak.

Honnét a csodaszarvas szökkent,

Otthona lett a lírának.

 

„Gici turistaösvény”

 

Gic/ 2022/07/10