TURIKARI68 blogja

 

Apám jutott az eszembe

Hogy álltam én előtte,

Reszkettem még a minap.

Most pedig el van temetve,

Mint a rezgőnyárfa levele,

Aki fél a széltől, hogy kikap.

 

 

Te voltál s vagy ki ígérget

Kit követtem, kapitányom Ahab,

Távol, s mégis közel.

Akár egy lidérc kísértet!

Kivel birkózva álmomba maga ölel.

Még nem elvisz bennünk a talajvíz,

És otthon leszünk, az anya földel.

 

 

S ha megjön majd csónakod,

Köszön majd neked, magának apám,

Adjonisten jó napot a félelem sután.

Ismered az utat,

Hol a halál utánam sziszmatol kutat

Az életem után.

 

Bakonyszentkirály/ 2024/ 02/ 02.

 

 

Lassan minden a múlté lesz, történjen bár mi,

Az idén végre beláttam.

Elrohant, itt csalt lépre a sors, idejött vélem semmivé válni

De talán akkor még azt se bántam.

 

 

Mert szembejött velem egy régi emlék,

Feltűrt ingujjal egykori önmagam,

E csoda kertben legényesen járkált még a fák alatt.

Mit az idő még tőle nem lopott el,

Hol először láttalak.

 

 

Nem volt benned irántam semmi érdemes, így utánam se maradt DNS,

Bennem is tán csak a kétely mi tovaűz,

És e hely, hol imám a szerelem józan bolond.

De most már néha nagyobb bennem az utálat,

S mit a tűz odahevített kihűlt! Ama tégely immár csak kolonc.

 

 

Mégis mit ér a férfi élete,

Ha egy nő nem lakja be a szívét.

Lehet benne egy pillanat boldog ma,

Vagy holnap a végzete, ha nem érzi az izét.

Oroszi/ 2024/ 01/ 27.

 

Talán beszélhetek a világhoz őszintén,

Mert én vagyok, s voltam az aki!

Az örökkévaló krónikása, ha szóltam,

Egy csillagporból összekreált atyafi.

 

 

Csak egy napot adj, csak egy eget!

Mialatt a boldogságból, virágszirmot szedek,

S mikor, már ha nem fáj semmi!

Annak a napnak a végén kalapot emelek

S engedj engem uram akkor hazamenni.

 

 

Nem fogok többet kérni,

Csak hogy, áldj meg azon a ponton.

Mikor elhiszem én is, mégis érdemes voltam élni

S visszabúvok a paplan alá, valahol a horizonton.

 

 

Gic/2024/ 01/ 14.

 

 

 

Amikor az embert becsapja az agya,

Egy képet vetítve maga elé, akár a délibáb!

És hirtelen gyermek lesz ő is ez úton, visszafelé ha megy, haza gondol.

Milyen jó volt ott még élni hát,

S minden apró emlékért megbolondul.

 

 

És hol- hol sem, otthon billeg apám,

Anyám a sparhelt mellet lohol, pont fő az ebéd.

Az illata, mint a csahos kutya,

Már a kert végében futva szalad eléd.

 

 

Megszólít a néhai csend, mit az idő ellopott az életből

Kicsent! Úgy tűnt tán örökre eltévedt.

De Kikötött a tengerész fregattja! Kezet nyújtok, s ő is megadja

Most örökre itt marad, még majszoljuk az ebédet.

 

 

 

 

 

 

 

Csak révedünk egymásba most, és mindörökké e hazán,

Az űrből kompot lesünk mi, szegény kiátkozott bolondok.

De majd, szerelembe esünk a mennyországba

S akkor, ott leszünk mi igazán boldogok.

 

Oroszi/ 2024/01/13

 

 

 

 

Vajon szülhet életet a halál?

Az a molekula a suta.

Mely lépre csal s vélem élve hal

Ha még egyszer megtalál.

 

 

S milyen csodás is az univerzum hisz,

Mindent összetart mára kis szénatom,

Hol létezni kötelező, de az élet mégis árva, s néha lom!

Egy örök kelepce az anyag, mint lecke feladva, meglepve reád száll a teher,

Mint porzóméh ragadva a virágra.

A tejút akár egy korzó, ahol fogan az ige,

Majd ide pottyanva folyton e világra.

 

 

Nézd, amott vannak a mennyek!  Valahol anyám,

És még egyszer senki kedvéért ki nem hagynám most,

Mer, itt van bennem ez a hit,

S jóságért kalapol valahol e buborék alatt az eklézsián doszt!

 De mindennek van egy sötétoldala a csillagok mögött

Enyém az, hogy szeretlek ó istenem!  Anyám!

Most itthon vagyok, vagy hazamenjek?

 

 

Pedig mindenütt ott vagy az égbolton

S emelve eme színpadon sötétségem fénypontját én is,

Melyikünk a valódi éned?

Ha csábítasz a jóra, aztán folyton számon kéred, mintha el se hinnéd!

Én mégis úgy félek porrá lenni arra az útra rámenni ismét.

 

Gic/ 2023/11/19.