TURIKARI68 blogja

 

Csak óvatosan a légzéssel,

Mert ha mellre szívod egyszer a levegőt!

Nem tudsz mit kezdeni az érzéssel,

És utálni fogod érte a megváltó temetőt.

 

 

Te ott, győzködöd majd magad,

Nem baj, ha a vér többé már nem spriccel, ragad az ökölbe,

De azért kár, mert a szerelem sem maradt örökre, e méregből egy icce!

Csak a csalódás pedig, együtt sétáltunk néha karöltve,

Áh! De nem is biztos, hogy az ember ennél többre hivatott.

Csak a test lesz útközben olyan piszkos, a köldök, a tapintás eleven az,

Mi e földhöz ragaszt, mert úgy fogant

Süketen várod a harsonaszót, a hit, lélekben átitatott!

 

 

 

Beképzeled, hogy segít a kaparás, de nem enged, el hiába kéred  a kotorék,

 Meg találni az élni akarás melegit ha minden teremtett lélek nyomorék!

De hátha meghallja valaki s felsegít a csöndről csendben.

És többé nem lesz oly bátor a halál! Hogy leválaszt az emlőről

Hogy megébredsz, mert biztos csak elájultál, de csak egy úr szolgál!

Pokolban és mennyben.

 

Gic/ 2023/11/08.

 

 

Engem nem kell drága, hogy teljesen megérts,

Csak ne felejts, néha jöjj és kísérts,

Simulj hozzám lágyan, mint tótükréhez a bársonyszél.

Úgy érzem, te voltál minden vágyam, állj ki értem bátran,

Szíved a legszebb hely ahonnét rálátok e gonosz világra

Most, ahogy megtanítasz mosolyogni a fájdalmon

Mielőtt háborgó lelkem a mélyből útra kél.

 

 

Veled ifjúnak érzem magam én, az ezeréves magyar búbánat

Otthonra csábít a szíved, az illatod éden,

De te csak őrködj, betűim felett mit nem tett meg a kor, maradj ébren,

Te, ki őszintén mondta: szeretlek!

S ha meglelem az utam, s istent az égben,

Földre hullának velem majd a csillagok s a világegyetem

Én bizony egyetlenem akkor megkereslek.

 

Gic/ 2023/11/08.

 

Hova mennél te árva lélek

Kérlek, nem jár arra csak a hold,

Ki lehet pont tele volt a fanyar,

Megcsinálva a maga kis utcáját, mint egy drogos.

E hálót szövi körénk folyton,

A sötét magyar balsors akár az éji pók, a fenenagy potrohos.

 

 

Felszívódni jöttünk tán eléd?

Miután ezernyi idegsejttel kötődünk, kapaszkodunk hittel beléd

De az én szerelmem nem csak csupa kémia a hormonok felől.

  Nos, most csak bámuljuk egymást a csillagképekkel

Lehet, hogy neked lesz igazad, s békét kell kötni itt a férgekkel,

Dugdosva a suta lelkemet a buta mormonok, és a halál elől.

 

 

Ő hoz igaz álmot a szememre,

Ő az, aki emlékszik a nevemre,

Hisz mint ima porba hullva keresem.

De bemutatlak a csendnek anyám,

Hogy ne legyen potyautas a szép szó,

Miközben tücsök muzsikál, ugye Zsuzsikám?

Hol virágos rétek hajlongnak,

És urunak örök lesz e szerelem.

 

Zirc/ 2023/10/25 Erzsébet kórház.

 

Mezítlábas lelkem majd elárulja a jellem,

Nem de, én e gazdatestbe vágyom,

Hol főhet a fejem egy járom az agyam.

Ha jő az este itt hágy az ágyban,

Egy álmot keresve kövéret,

Meglógva, járva kinn a sűrű sötétet,

Egyedül én, és jó magam.

 

 

A szétszakadt alaki égbolton,

Hátha még akad valami polcon számomra!

De otthagylak, lelkem-szentem azt hiszem,

A többi között, mint pilácsot zálogba.

Megváltva e világot fizetek, mint jézus,

Visszahullva anyám méhén a jászolba.

 

 

Megszületve újra és újra,

Felmászni a feszületre,

Fényt hozva olajágat magaddal.

Imára hívni kik téged még sose vártak 

Hogy remény legyen a ravatal.

 

Zirc/  

 

 

 

Apám úgy hiányoztál mióta nem láttalak,

Attól a pillanattól fogva,

Hogy nem kaptam pofont többet.

Egy darabig járkáltak az emlékek fel, s alá,

Aztán inkább mentek, mint ahogyan jöttek.

 

 

Ráértél volna most is meghalni,

Mikor már az életem, mint a jég rendben zajlik.

Lassan mindenki élőhalott körülöttem,

S már anyám se fogja pártom, ő is e részre hajlik.

 

Lassan én is Vidrócki nyomába szegődök

Keresve a véget,

Az öreg tintás fia itt hagyja e valót.

Még e nyáj utanam nem béget

Ki alig élt még eleget,

A pokolban keres magának egy meleg takarót.

 

Zirc/ 2023/10/24 Erzsébet kórház,