Egy vasárnap otthon.

           

 

1/

Valami őszinte vigyorral keltett a nap

Ki az ébredésem lesi.

Az első pillantásom tréfa volt,

Mert én megint becenevet adtam neki.

 

2/

Vesárnap van, s tyúkot vágnak

Melléje majd, nokedli ül.

De elébb a süteményt dézsmálom,

Még mind ez ki nem hűl.

 

3/

Emlékszem éppen dél volt,

S együtt evett a család.

Anyámat jóllakatták a szagok,

Apámat meg az óborok maguk.

 

4/

Székem alatt tacskó ül,

Vele szembe cirmos.

De szerintem csak a csánkján,

Mert a kő még nyirkos.

 

5/

Dorombolva felfelé,

Éles körmét a térdemig nyújtja.

Én néha kiköpök egy falatot,

Az kapja, aki tudja.

 

6/

A rádióban Dankó Pista,

S a kékvizű Balaton.

Nagyapám három fogával,

Meg csak kérődzött a falaton.

 

7/

Be rég is volt!

Már vagy harminchat éve.

A napot ugyanúgy becézem,

Most csak abból a levesből kéne.

 

 

Turi Károly / 2004-09-19