Hiányoztál.

 

Még ott voltál erőd tejében,

Mikor kimondottan hiányozni kezdtél.

Emlékszem kontyba hordtad a hajad,

Melyet gyakran kibontott a szél.

 

A buszforduló  a túlsó faluvégen,

Hova csípősgúnarakon keresztül vezetett az út.

A padokról boszorkányok szólongattak,

Már megint várod az anyut?

 

A templom tornyában akkor,

Két harang lakott.

Kik jó pénzért haza is kiabáltak,

Minden szerencsétlent, s vakot.

 

Minden bokornak lába kelt,

Ahogy sompolyogtak az alkonyba.

S ez az emlék még oly eleven ég, mint ahogy a hold, s a csillagok gyúlnak,

Kiülni minden este a balkonra.

 

Odaszerzett maga mellé hiába leslek,

Ez a tündöklő égi alom.

De azért még néha kereslek, s várom,

Mikor ereszt szélnek, Devecserből a malom.

 

Gic/ 2021/11/11.