Szarka Rózsa hervadása.

 

 

Vágott virág került a vázába,

A papnak nyakra tekerve fojtogató stóla.

Egy darabig kísértünk csak utadon ki a sírkertbe,

Mert neked ütött az utolsó óra.

 

 

A temetőben szétszórtan rokonok,

Mintha a sírból bújtak volna fel, ki az emberek.

A koporsódnál fiad még nem hiszi el,

Csak állt, mint egy értetlen kisgyerek.

 

 

Akár az ékszerdoboz melybe eldugtak,

Mit a halál, kapásból kitalál!

Aztán elkoboz az ég, de nem hagynak aludni,

A kis pitykő Panna még neked kiabál.

 

 

Holnap előkerül az isten is tán valahonnan,

Miután ha búcsút intettél kis faludnak.

Aztán másnap nem keresnek többé,

Inkább hazaszállunk, mint a vadludak, úgy vállunk onnét mi is köddé.

 

Gic/2022/ 08 /11.