TURIKARI68 blogja

Mũvészet
TURIKARI68•  2020. december 1. 19:27

Már régóta.

Mér régóta.

 

Már régóta kujtorog bennem,

Jó néhány gondolat.

Van egy, aki éltet,

Egy, aki ebből fosztogat.

 

Befogadják e majd a csendes temetők,

Dalos ajkam?

A bűnöm csak annyi hogy vagyok,

De amúgy, semmi sem múlik rajtam.

 

Elalszom tán, mint a jó gyermek lámpaoltás után,

Az őszi avar betakar, s pihenek, mint mindenki más.

S megébredek majd,

Ha előkeríti isten, s fellármáz az a vén trombitás.

 

Végig járatja az isten e nemzettel utánam majd,

Bizony még jó néhányszor a stációkat.

Mire kidob neki sors,

Egy ilyen genetikai kódot, vagy mutációkat.

 

Turi Károly / 2013/ 04/ 12/ 10:40. Vanyola baromfitelep.

TURIKARI68•  2020. november 29. 16:13

Hajnali gondolatok Orosziba.

  Hajnali gondolatok Orosziban

 

Édes álmaim

vagy rémei között.

Kukorékolt valahol egy kakas,

s a sötétség fényes ruhába öltözött.

 

Eltűnnek az árnyak

csak magamnak maradok elől.

Megkísért az Isten magánya

mely rejteget a világ megbocsájtása elől.

 

Még hogy öröktől fogva létezni? S megcsalatva

minden perccel! S ellene imák tengerével hiába.

Bár sugallhattam volna Anyámnak, maradjon lány!

Inkább mint egy bolondot szabadítson e világra.

 

Bár így nem lesz nehéz nyomot hagynom

megosztva sok emberi szívet.

Én páncélja voltam e kórnak

talán nem is ember csak ihlet.

 

2012.07.19  8:00

 

Turi Károly

TURIKARI68•  2020. június 13. 09:39

Költészet.

Költészet.


Tudom az én hibám,

Hogy többet látok s érzek.

Mint a róka mely bele szimatol az illatokba, 

S mielőtt meglőnének màr előtte vérzek. 


Pedig az álmokban hinni szoktak,

De csak a sajátomban derengtem ostobán.   

Melyben lyukas szívvel születtem,

S az élet folyton rossz foltot varrt reám mostohán.


Pedig lett volna anyaga bőven,

Amiből annyiszor kértem.

Hogy megjelentem érte sokszor,

Mint egy hologram időben és térben.


Csak vibrálok itt s ott, kit most,

Az idétlen pillanatok sose befejeznek be mint  mondatot a szóval amit keresek.

Voltál Flóra, Léda, s Maar, kik belém is martak hamar,  hiába szeretek.

TURIKARI68•  2020. június 7. 11:34

Művészet

Művészet


Ahol a szó elakad,

Ott kezdődik a zene.

S mikor nincs bennük lélek,

Akkor eszi meg őket a fene.


Mikor a csapból is az folyik,

De nem olt szomjat hiába isszák szavaid, gyermeteg.

Mikor a kottával csak időt múlatnak,

Mert csak füledel kenyeret adsz a mulatnak, de amúgy e kultúra a sárban hempereg.


S mikor e két jó pajtás már 

A médiától messze járnak.

Akkor jő az ecset festeni,

Szép hölgynek arcot, s aktot  a  tájnak. 


A hobó ecset  a kapocs,

Nem késztet gondolkodásra ahogy suhant.

Felfed minden hangot, ahogy  láttat,

S megmondja az igazat mint egy kefefejű suhanc.


TURIKARI68•  2020. május 24. 12:49

Ott veled.

Ott veled.



Mint egy öreg diák,

Ki mindent elmesél.

Úgy ragadok tollat,

S most mindentől től úgy fél.


Hogy becsapnak az álmok,

Miért kőltö lehetek.

Hogy kifogyok a szóból nálad,

S csak némán remegek.


Nem visz szárnyam tovább,

Suhanva egy maga.

Nics otthona sehol,

Csak hozzád szállana.


Nyisd ki kalitkádat,

S lehetsz feszület.

Had haljak meg ott,

Mert élni nem tudud nélküled.



Dalszöveg.


 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom