Üdvözlégy Devecser.

 

Itt zümmögsz a fejembe folyton

Te fura gondolat,

Mint tenyerét dörzsölő éhes döglégy kövéren.

Itt vagyok elveszve egyedül,

S e hang se terjed már úgy a sötétben.

 

Az élet lassan eliszkol, s ottfelejtett a játszótéren,

Mintha csak, még cukorkáért indult volna e hanyagság.

Mondta párszor, mindjárt jövök!

S közben lepereg egy örökké valóság.

 

S te durcás vagy, mert az ajtó hol kopogtattál,

Megint nem a mennybe vezetett.

Az ágy is kényelmetlen amúgy,

De a lázlapra már sajnos felvésték a nevedet.

 

Azért lelket öntve a hajléktalan szobrokba,

Főtereken kujtorogsz, s csókoltatod a meg nem élt világot.

Kalapot emelsz, ha inni adnak előtted a vázának,

S megköszönöd egy idézettel a vágott virágot.

 

Gic. 2021/ 08/ 15.