Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bírtalak.
TURIKARI68• 2022. január 16. 14:00 • olvasva: 131
A nap ragyogott,
S mi közben az árnyékokkal vacogva egymáskezét fogtuk.
Vannak még emlékeink s e sebeket, mint a keresztet,
Te is úgy szerezted, mint ahogy mi sem loptuk.
Az idő feslett vászon, ahogy utánad emlékképről, képre mászom,
Eltűnik alakod a múltba, fantáziám csak körötte képkeret.
Alig érinthetlek vacak álmaimmal,
S ott sem mindig én, inkább csak a képzelet.
S ha egyszer megszabadulok e bűvöletből,
Istenemre mondom, a tejúton nyomodba eredek, hisz bírtalak!
Mint a fény mely tartozna valahová,
S csak kujtorogott a sötét égen még nem,
Hazacsalta a pirkadat.
Gic/ 2022/01/16.
TURIKARI682022. január 18. 10:39
Köszönöm kedves Ancsa!
Azért lassan lefől a kávé 😁
kapocsi.ancsa2022. január 18. 06:49
Az otthontalan lélek a hitbe menekül,
fény, álom, képzelet, csupa megfoghatatlan és mégis létező valóság.
Jó a befejezése is :)
Mersinho2022. január 16. 21:30
Csodálatos, tényleg bár felfogni nekem is nehéz de amit érték belőle az tetszik :)
TURIKARI682022. január 16. 20:50
Köszönöm Andrej!
Ezt monjuk pont nem lehet tanítani,
Vagy van valamibe lélek, vagy nincs. Lehet irni szépen is, mi csak a fülnek szól, de értelmetlen.
Rá kell érezni mint amikor sokáig nézel egy festményt, hol látod a vízesést, de a hangját csak akkor ha megvan a lelke is.
AndrejMlotko2022. január 16. 20:34
Remek alkotás, nagyon tetszik. Főleg a rímalkozás a témához nem tudok annyira hozzászólni mert nem egészen vagyok képbe. Még meg kell értenem.
De gratulálok.