TURIKARI68 blogja
IrodalomÉn nem fogok megváltozni.
Felnéztem az egekre keresve az utat
És elkezdtem imádkozni.
Van ebbe a teremtésbe akkora huzat
Hogy becsap mindent, ami szent,
De bent, a hitemből akkor sem fognak kiátkozni…
Én nem fogok megváltozni és nem esek kétségbe,
Akár milyen is lett a többi ember.
Hiába dugdossák, az istent előlem úgyis visszafolyik belőlem,
Ama Petri csészébe, mert akar engem ott az a vegyszer…
Igen egyszer mondom el, lelke van ennek a levesnek!
Ha meg tanultok úszni, mert biztos, hogy ott szeret a cápa…
Melytől kívánom, ne szomjazzon meg többé senki, aki kortyol, már ha!
Megöleli ott a boldogság könnye mitől sírnak is meg nevetnek.
Oroszi/ 2023/09/21
Majd testet öltünk.
Mint egy könnycsepp úszok arcodon, s pilládon,
Melyben ott csücsülünk egyedül a világon,
Én a fájdalommal, mint harmaton a szikra.
Mi lázba hoz, majd tüzet gyújtna a szívnek
Minek odaátról testet öltünk hazám,
Majd közös álmainkra.
Jövünk mi együtt tán kéz a kézbe,
Átderengve , mintha egy sámán megidézne....
Kísérteni itt e léha sorsot anyám.
A reménybe kapaszkodva szemeztünk az anyaggal
S ölelgettük az élettet keresve a feloldozást , mint varrónő a vudu babán.
Hol mi akkor a ligeteket járjuk
Otthagyva avarágyunk,
Rügyet bontunk akár egy langyos fuvallat tavasszal.
Szép szavakat suttogunk, azoknak kik éppen most szeretnek!
Levelet festve, ha a szó nem elég, csak csupa ostoba eretnek,
S mikor kinyílik az ég, hazarepülök egy fadarabbal
Ott majd el is dalolom együtt, minden bánatom a madarakkal.
Pápa/ 2023/09/20.
Az én szentségem.
Reám is rámásít már néha a csend,
Hol az ember csak kongó léha ürességet talál odabent
S ha üt hát ez-az óra!
Tán e halál lesz nékem a messiásom, és én észre sem veszem a vacak!
Mert nincs semmi másom, hacsak a betűk ki nem futnak velem a margóra.
Alábukik velem a délután,
Tán kujtorogni a csillagok közé,
E vaj horizont bajszán sötét kalap.
Az átszűrődő függöny mögül elém szökik a meny ország,
Akkor, amikor majd, elő jő az a nap.
A teherrel mi megbúvott bennem a csoda!
Tán tovább kell élnie e hazának.
Lehettem volna a lírának úrvacsora, de kifolyva e világ markából,
Csalódva csorogtam vissza a földanyának.
Olvassatok hát,
S „ezt tegyétek az én emlékezetemre” meghitten.
És a sorok közül előbúvik, mint a kuvik az én szentségem
A vers lelke, és akinek írtam maga az isten.
Cseszneki vár / 2023/09/01
Kenyértörés.
Eljött az ősz,
Lóg a fejem, mint a kalásznak.
Anyám a csősz, már messze jár
És reám búskomor emlékek vadásznak.
Itt hagyott a magánynak!
S ez a világ sikér kísértő lett.
A múltbéli zsivaj hamis délibáb,
A csend, kaszás merénylő, ki inkább arat, mint vet.
Amikor még kiskacsói e csírához nyúlva kértek!
Mint az élet-értelmét kereső napsugár.
E csodának összegyúrva adott a kovásznak, kenyérnek!
Belőle vétettem, s már néha szinte majdnem elérlek
Én a szomjas, mint a vizet leső kút sudár.
De nem volt sehol a korty mely reám szomjajzott
Pedig torkának vérem letisztult, mint az újbor!
Kóbor lélek vagyok gondolatodba odabent?
Hol csak te vagy az esélyem csekély a reményem
Hogy valóság leszek, odalent kőkemény a csend.
Az ember többre tán nem is hivatott?
Lehet ateista akár, vagy hitvallott,
Mert onnét nem nyílnak ablakok így vagyunk csinálva?
Mint egy varázslat, abrakadabra
A Szentmihály lovának abrak a másvilágra.
Gic/ 2023/08/27
A bűnbánat szentsége.
Amikor majd elszáll az élet,
Virágos rétek, és fák nőnek ki felettünk.
Méhecske döngicsél, madárdal fészkel az ég alatt,
Napra nap, éjre éjjel sem emlékszik reá hogy hova kit temettünk.
Valaki csak ráébred, s eszébe jut tán úgy bután,
Az istent is keresni, kérdezni a reményről él e még?
Ahol a természetfeletti számon kéri tőlünk a tapintás lényegét s az illatokat.
Még nem, mint mise előtt a gyertyát, hogy ne essen csorba,
Sorba gyújtja e bűnbánathoz az égen a csillagokat.
Égni kell mindennek mi a szívekben anno tüzet rakott,
És megvilágosodnak azok a vacak napok,
Melyeket oly rég tétlenül keresem.
Mik semmit érőn ima nélkül múltak,
De addig elmondják, helyettünk az anyák még alszunk
Kik a sírok fölött kanyúlnak, bennük ott van még e szerelem.
Mint ímhol én is, hol szunyókál a fiad asszony!
De még alszom, hálát adok minden szóért,
A rosszért a jóért, e csöndben is, ha jő szavam.
Hogy mind magasabbra tettem a lécet
Még csicsergett nekem az ég,
De felül tudtam múlni veled önmagam.
Hédervár/ 2023/08/24