TURIKARI68 blogja
IrodalomAmikor.
Az a pillanat,
Mikor rájöttem, hogy szeretlek.
Honnét nem lesz visszaút,
Csak, majd ha temetnek.
Látod elcsorgott az ifjúságom,
S most csak vénségem emel előtted kalapot.
Mert hiába harapdálom ajkadat,
Folyton éhes maradok.
Amikor már nem volt mit mondani,
És a bánat elkísért.
De mindig maradt egy hang itt belül,
Mi hozzád közben verset írt.
Gic, 2021/ 09/26. Hanninak, köttetem megjelenése alkalmából.
Valahol otthon.
A világtól távol, hol a csend madárdal,
Óriás voltam egyből gyermeknek.
Folyók szaladtak le a hegyről,
Mint akiket kergetnek.
/
Szél dobálta kint a felhőket, s mind hiába menekült,
Akár valami vacakot.
Aztán ágak hegyén hegedült,
Hol a gerle búgott, s kacagott.
/
Az ölébe palántol,
Bárhol rád kacsint szelíden.
S ahányszor beszélsz a halálhoz félten…
Csalódsz megint, mert már mégsem eleven.
/
Pedig majdnem kitapintod alakját,
Térdére ültet e csoda enged is lubickolni.
Ez az anyaföld mely, ha bűnbe esel,
A sötét anyag fényesre fog csutakolni.
Oroszi/ 2025/ 05/21.
A gazdaság udvarán.
1/
A gazdaság udvarán,
Nagy volt a homok.
Csapdába estek rajta
A zörgősszekér nyomok.
2/
Kifeküdt a nagyvarangy is,
De nem napozni, már döglött!
Felette két pocakos légy
Egymásra hörgött.
3/
Fejőlány sürög a kannával
Mint forgószél a pusztán.
Kedvese csókot dobál néki
Odakünt az utcán.
4/
Tehénke bőg az istállóban
Kiscsikó rukkapál már a lóban.
Én meg behajtom az ablakot
Hogy a verebek, ne csórják az abrakot.
5/
Itt minden közös,
De én ennél tovább is láttam!
Ellopnak minden percet tőlem
Mikor nem voltál még nálam.
Turi Károly / 2004-07-06
Vágytam volna.
Nem haragszom reád te világ,
Csak így sikerült veled ez az egész.
Hol az élet volt bátor helyettem,
A halál, dühös és merész.
/
Anyám malmi segédmunkás, ki vetett, őrölt s aratott,
Férjéül fogadva itt, apámat Ahabot.
A vajmi őrült hajókormányost,
Kit talán most a Somló alatt elnyeltek a habok.
/
Ez az-az ér, amin én evezek,
Mely medret vájt a húsba.
A szó adott igazi szabadságot csak, a regiment csillagok közé…
Akkor, amikor e kor itt kötött volna gúzsba.
/
De vágytam a szemedből pottyanni,
Amit a szív súg itt belül, de hallani nem lehet.
Szomját oltani az olvasónak, mint délibáb a tikkadt gulyának,
Én, úgy látlak, lélekkel mi elszáll csupán akár a lehelet.
/
Tudom s érzem, jó helyen lennék tenálad,
Ott bent ahol e szerelmet kreáltad dobogni.
Örülni bent, s ha jő a bánat,
Majd veled együtt zokogni.
Gic/ 2025/ 05/ 15.
Csak egy fecske.
A városban örökké vidéki leszek,
Vagy egy fecske, mely sohasem csinálhat nyarat tán.
De az egekből úgy kaptam szárnyat, hogy legyek boldog!
És a sorok között sikerült is talán.
Hol zsebre tett kézzel velem kujtorgott a fény,
Pedig zsidó vérem Pilátus.
Uram! Ez egy élmény volt, de ha elfogy a tinta,
Ne legyek a szövegeim titka, mint egy sötét folt,
Inkább a világnak világos.
Mert a lator idő engem is hazavisz,
Hisz maradnom nem lehet örökkön.
Te fény, szólongasd helyettem a lelkeket,
Ha már árnyékot sem vethetek majd e rögökön.
Gic/2022/ 03 15.