TURIKARI68 blogja

Elvágyódtam.

 

Elvágyódtam hazulról egy nap,

S e világot a pokolba kívántam.

Ítéljen meg az, aki igaz, aki tisztább, mint én,

Aki hibátlan.

 

Lóg a fejem,

Mint az érett kalásznak.

Többféle nyavalya is gyötör már titokban,

S ha erre járna a halál, magával ragadna biztosan.

 

Az égen bárányfelhők úsznak,

Mint a papír fecnik melyekre verset írtam már.

E hatalmas tó tükre az élet,

S elsuhan velem, ahogy telesírtam a nyár.

 

Pokolra viszi a lelkem minden, ami emberi,

Talán már megrontott az első lélegzet, s a többi csak egyre mostohább.

Magamba roskadok, mint egy vörös törpe,

Azt hittem sokszor bizony nincs tovább.

 

De az érzés, amely tollat adott a kezembe, 

Tán nem enged elvesznem örökre.

Tudja, hogy itt voltam, s vagyok,

És rálehel ismét e rögökre.

2016/ 06/ 17/ 19:32

Hogy miféle vagyok.

 

Hogy miféle ember is vagyok,

Tűnhet úgy, hogy fura szerzet.

Felnőttek az álmaim,

De én maradtam inkább gyermek.

 

Kit arcon csaptak,

Bár merre is fordult.

Elfelejtett feszületek kebelén,

Csak a jó halálért koldult.

 

Még rókalelkű istene,

A templomokat járja.

Átdöfi szívét a hajnal,

Mert lelkét egy álom, mindíg hazavárja.

 

Kilehet tán bírni,

A felhők fölött itt a földön egyszer.

Egy csepp sem vagyok gyarlón,

De költőként mégis tenger.

 

2015/ 06/ 20/ 20:43

 

Jő az est.

 

Nemsokára jő az est,

A sötétség mindet felzabál.

Szeret bennünk az isten nagyon,

De pótcselekvése lett a halál.

 

Én kinevettem, s mondtam az élet jobban fáj bátran,

De már a kalapom se vehetem! 

Pedig anyám megtett mindent, tüzet rakott, ha fáztam,

S neked nem kellek így dobogó szívvel melegen.

 

Tán érző lélek lesz helyettem a csönd?

Hisz dadogtam e világról neked sokat.

De ha hallatni akarja majd magát,

Inkább érintsen meg most másokat.

 

Turi Károly/ 2015/ 06/ 16/(Hotel dinom coeli , Dolni kounice  Csehország )

 

 

 

Démonaimmal.

 

Egyedül maradtam démonaimmal,

Csak te veled voltam bátor.

De nem nézték a keresztem,

S nekem ugrottak bárhol.

 

Pedig ők tudták,

Mi alatt roskadok!

S hogy néha még cimbora is,

De már többször hogy jó vagyok.

 

Valami más! S e mélységek kesergőin,

Belém botlott az isten.

S hogy ez egy nagy szerelem lesz,

Akkor még nem nagyon hittem.

 

De lelket öntött belém,

Mikor a szakadékok felett kuporogtam hajdanán.

Szárnyakat adott, honnét visszajönni nem lehet,

Megfogta a kezemet, s bekísért a templomok ajtaján.

 

Turi Károly/ 2015/ 05/ 14/ 09:18/

 

A temetőbe tavasszal.

 

Nehéz csönd ül itt,

S hallgatás a mélység fölött.

Csak a rigónak van igaza,

Ki tán kapocs, e két világ között.

 

Megőrzöl-e majd,

A világnak belőlem valamit?

Ha férjül fogadnak a csillagok,

Ha akkor keresnek itt, amikor már nem vagyok.

 

Az embernek van választása,

Hát nekem pont írnom kellet?

Melyben a szívem lett néha romlott! A lelkemet meg a csendnek,

Odadobta, mint a koncot.

 

2015/05 / 11/ 08:00