TURIKARI68 blogja

 

 

Az a pillanat,

Mikor rájöttem, hogy szeretlek.

Honnét nem lesz visszaút,

Csak, majd ha temetnek.

 

Látod elcsorgott az ifjúságom,

S most csak vénségem emel előtted kalapot.

Mert hiába harapdálom ajkadat,

Folyton éhes maradok.

 

Amikor már nem volt mit mondani,

És a bánat elkísért.

De mindig maradt egy hang itt belül,

Mi hozzád közben verset írt.

 

Gic, 2021/ 09/26. Hanninak, köttetem megjelenése alkalmából.

 

 

 

A világtól távol, hol a csend madárdal,

Óriás voltam egyből gyermeknek.

Folyók szaladtak le a hegyről,

Mint akiket kergetnek.

/

Szél dobálta kint a felhőket, s mind hiába menekült,

Akár valami vacakot.

Aztán ágak hegyén hegedült,

Hol a gerle búgott, s kacagott.

/

Az ölébe palántol,

Bárhol rád kacsint szelíden.

S ahányszor beszélsz a halálhoz félten…

Csalódsz megint, mert már mégsem eleven.

/

Pedig majdnem kitapintod alakját,

Térdére ültet e csoda enged is lubickolni.

Ez az anyaföld mely, ha bűnbe esel,

A sötét anyag fényesre fog csutakolni.

 

Oroszi/ 2025/ 05/21.

 

 

          

 

 

1/

A gazdaság udvarán,

Nagy volt a homok.

Csapdába estek rajta

A zörgősszekér nyomok.

 

 

2/

Kifeküdt a nagyvarangy is,

De nem napozni, már döglött!

Felette két pocakos légy

Egymásra hörgött.

 

 

3/

Fejőlány sürög a kannával

Mint forgószél a pusztán.

Kedvese csókot dobál néki

Odakünt az utcán.

 

 

4/

Tehénke bőg az istállóban

Kiscsikó rukkapál már a lóban.

Én meg behajtom az ablakot

Hogy a verebek, ne csórják az abrakot.

 

 

5/

Itt minden közös,

De én ennél tovább is láttam!

Ellopnak minden percet tőlem

Mikor nem voltál  még nálam.

 

 

Turi Károly / 2004-07-06

 

 

Nem haragszom reád te világ,

Csak így sikerült veled ez az egész.

Hol az élet volt bátor helyettem,

A halál, dühös és merész.

/

Anyám malmi segédmunkás, ki vetett, őrölt s aratott,

Férjéül fogadva itt, apámat Ahabot.

A vajmi őrült hajókormányost,

Kit talán most a Somló alatt elnyeltek a habok.

/

Ez az-az ér, amin én evezek,

Mely medret vájt a húsba.

A szó adott igazi szabadságot csak, a regiment csillagok közé…

Akkor, amikor e kor itt kötött volna gúzsba.

/

De vágytam a szemedből pottyanni,

Amit a szív súg itt belül, de hallani nem lehet.

Szomját oltani az olvasónak, mint délibáb a tikkadt gulyának,

Én, úgy látlak, lélekkel mi elszáll csupán akár a lehelet.

/

Tudom s érzem, jó helyen lennék tenálad,

Ott bent ahol e szerelmet kreáltad dobogni.

Örülni bent, s ha jő a bánat,

Majd veled együtt zokogni.

 

Gic/ 2025/ 05/ 15.

 

 

A városban örökké vidéki leszek,

Vagy egy fecske, mely sohasem csinálhat nyarat tán.

De az egekből úgy kaptam szárnyat, hogy legyek boldog!

És a sorok között sikerült is talán.

 

Hol zsebre tett kézzel velem kujtorgott a fény,

Pedig zsidó vérem Pilátus.

Uram! Ez egy élmény volt, de ha elfogy a tinta,

Ne legyek a szövegeim titka, mint egy sötét folt,

Inkább a világnak világos.

 

Mert a lator idő engem is hazavisz,

Hisz maradnom nem lehet örökkön.

Te fény, szólongasd helyettem a lelkeket,

Ha már árnyékot sem vethetek majd e rögökön.

 

Gic/2022/ 03 15.