TURIKARI68 blogja

 

 

Nem kell, hogy a tenyerén hordjon a világ

Csak egy virág kelyhéből származom!

Onnét honét anyám röppent felém,

Tündérországból pillangó szárnyakon.

 

 

Néha ez a léha idő elbújtatja, elbóbiskolt azt hiszem

És az istennek sem akar megébredni, valamit itt e sors még nekem halogat.

Csak a redőnyökön becsorgó fény idézi e gyermekkort!

Mikor álomba ringatott az akkord, hangja tiszta volt, mint a patyolat.

 

 

Azóta pengeted bennem a húrokat anyám!

Talán tőled is kaptam meg eme lantom,

De nem is lehetnél most ennél nagyobb fantom, az élet nálad nélkül mostohább!

Én csak utánad sírok e sorok közt, mint tűzön izzó fahasáb.

 

 

Nincs, még itt az idő, hogy a föld alá bújjak  

Takarónak itt henyél az idő, rám rótt terhekkel a vállamon.

Aztán neked írom a dalt,

Ha magához édesget e fájdalom.

 

Thaly puszta. 2023/07/16. 23:30.

 

Tán éppen borús lesz az ég,

S csukott szemmel süt a nap.

Lehet harmatos a reggel,

Vagy az alkony, pont a délutánba harap.

 

 

Tán öltönyök kísérnek s a világ nekem kalapol,

De lehet, hogy fegyverek.

Síromat sokáig virág fedi valahol,

Vagy fürdik rajta a szárazság, mint porban a verebek.

 

 

Anyám biztos ott lesz,

Vagy így vagy úgy a szelleme.

Apámtól én az idióta egy nagy fülest kapok,

De lehet, hogy mióta meghalt változott a jelleme.

 

 

Igazítsátok útba hát,

Ez életunt félnótás bolondot.

„cicumedederunt”

Ne rázza hiába bennem az élet a kolompot.

 

Bakonyszentkirály/ 2023/07/26. 22:40.

 

A Somló alatt voltunk bolondok,

Ha visszagondolok reá valahányszor,

Hisz ott nevelkedtem.

A képzelet messzire visz, ahogy a papírsárkánnyal

Bárányfelhőket legeltettem 

 

 

Ott voltam utoljára őszinte,

Sőt szinte az álmaim felém is nyúltak talán!

Költői vénával keresve a kalandot.

Mikor odafenn azok a távoli tüzek gyúltak,

Hátha belém botlik a megváltó halál,

S ott, kezébe nyomom e lantot.

 

 

S e madár nem énekel többé, bár itt zümmög agyamba az ég!

Amúgy is már rég epülni akartam csak a magam kedvéért.

De szerelmes lettem folyton,

Most épp hogy csak beléd, vagy egy virág nedvéért.

 

Gic/ 2023/ 07/26.

 

 

 

 

A lélegző legtöbbet kaptam tőled

De ha csak szerelmes lehettem volna belőled,

E vacak testbe már megérte!

És ennek a léleknek nem is kellet volna más,

Mit az isten megadott e csodáért.

Hisz lehettem virág egyszer, mely előtted nyílt s hervad ott

És az az üzenet hogy szeretlek! Mely hozzád épp hogy odaért.

 

 

 

Neked én kellettem volna egészen!

Nekem, néha ha voltak a szavak.

De én, elfütyöltem mindent őszintén,

És leírtam, amit daloltak a madarak.

 

 

Egy valamit nem értett meg a világ!

És mi ketten hiába küzdöttünk érte.

Ártatlanul lassan átcsúszva a nukleáris télbe,

Hol elhervad a romantika és véget érnek a mondatok!

Pedig mi nem akartunk gazdagok, lenni,                 

Csupán csak boldogok.

 

Gic/ 2023/07/14. Hannámnak.

 

 

Anyám te a kertbe leszel talán akkor is

Mikor e hamis testből,

A csoda líra embert faragni látszik.

Azon a napon, amikor majd elmegyek

A gyümölcsfák között tán

A füstifecske bogarászik.

 

 

 

Talán azon a napon is vakon bízok benned te lány

Mert ezernyi idegsejttel tapogattalak ki valamikor a placentán,

De nekem mégis a betűk adnak örök életet.

S mégis, semmi sem volnék, ha te nem volnál,

Nem éreztem volna méhedet.

 

 

Engem e Magyar földből öltöztetettek fel a szavak!

Belőle származik, egész csontom s inam tán

Sejtjeim betűk, a szöveg szövet rajta, mint egy könyvön a bőrkötés.

Én a sumérnak hitt Magor! Ki itt kelt ki magról, a tiszta szó!

Akkor jött apám, ki balkézről kapott zsidó,

Hogy legyen könnyem ez ugarnak egy bő öntözés.

 

 

Azon a napon, a madarak tán fiókát nevelnek,

Már hazaért minden jószág a csillagok alatt,

Csak a pap maradt eretnek.

Ne aggódj, anyám megoldódik minden!

Megtanítom a világot, ha isten leszek így, vagy úgy, hogy higgyen.

 

 

Gic/ 2023/07/08.