TURIKARI68 blogja

 

 

Anyám te a kertbe leszel talán akkor is

Mikor e hamis testből,

A csoda líra embert faragni látszik.

Azon a napon, amikor majd elmegyek

A gyümölcsfák között tán

A füstifecske bogarászik.

 

 

 

Talán azon a napon is vakon bízok benned te lány

Mert ezernyi idegsejttel tapogattalak ki valamikor a placentán,

De nekem mégis a betűk adnak örök életet.

S mégis, semmi sem volnék, ha te nem volnál,

Nem éreztem volna méhedet.

 

 

Engem e Magyar földből öltöztetettek fel a szavak!

Belőle származik, egész csontom s inam tán

Sejtjeim betűk, a szöveg szövet rajta, mint egy könyvön a bőrkötés.

Én a sumérnak hitt Magor! Ki itt kelt ki magról, a tiszta szó!

Akkor jött apám, ki balkézről kapott zsidó,

Hogy legyen könnyem ez ugarnak egy bő öntözés.

 

 

Azon a napon, a madarak tán fiókát nevelnek,

Már hazaért minden jószág a csillagok alatt,

Csak a pap maradt eretnek.

Ne aggódj, anyám megoldódik minden!

Megtanítom a világot, ha isten leszek így, vagy úgy, hogy higgyen.

 

 

Gic/ 2023/07/08.

 

 

Frissen fésült tarlók felett siklok, mint a fecske

Én az egyke nem sietek sehova.

Egy álmom maradt még,

A csillagos ég, meg a miraculum Jehova.

 

 

Kit bukdácsolva kutattam,

Eleve én is kerestem.

Közben bántottam, s bántottak,

És végül mégis szerettem.

 

Számon kellene kérni már a fájdalomról

Melyek közül még a kertek alól integet néhány most.

A legtöbbet a szerelembe csalódtam,

Mert jöttek mentek benne a nők, mint egy szélhámos.

 

 

De bonyolultnak a tűnhet a teremtés,

És benne a rengeteg képlet

S mi kezdet volt hirtelen vég lett, de  a lélek nagy komikus 

Eljátszik, mindent, míg a  rerumból elé nem  áll a Dominus.

 

Oroszi/ 2023/07/01.

 

 

Hahó, ti angyalok immár hazafelé tartok,

Hogyha akartok látni leszegett fejjel.

Nincs hát otthon senki? Ki megkínálna engem,

Egy csésze levessel vagy emlőből édes tejjel.

 

 

Íme, a család kinek ez jutott, megállította a sorskeze a hamis,

A fene nagy falakra már gyors inda futott,

S e romok alatt hever kárba veszve élete!

Mégis idevágyom haza, hol anyám ebédre hívó szava

Még ma is olyan, mint a bálnák éneke.

 

 

A szabókereszthez rovom az utat, feloldozást várok,

Ledobva batyumat, mint aki benne cipeli e világ terhét.

Érett, kalászokon zizzen a sóhajom, mint aratatlan kenyérnek vetett kéve,

Megtörve jó nagyon, átérezve az anyja keservét.

 

 

Túl sok ez már nekem! Ahogy a teremtett világ most nincs,

Úgy csak a teremtője van ma velem.

S egy pillanatban mely oly meghitt, dobok vele egy szelfit

Melyen nem látszik semmi más!

Csak az örökül hagyott csend, s az alkotás előtti szingularitás.

Oroszi/ 2023/06/18.

 

 

A szívem dobogása vagy!

Avagy, mint amikor ezernyi ló pata vágtat,

S te láttad, ahogy a bánat néha ezt a lángot elfújta!

Majd tekinteted újra meg újra meggyújtja.

 

 

Hoznál e csókot sebeimre?

Kérdezlek, mint sápadt hold a csillagos éjtől.

E porból hazaútra hozzád,

Mintha levegőért jönnék fel eléd valahonnan egészen mélyről.

 

 

Csinálj nekem,

Készíts otthont, kedvet élni.

Legyen hova egy cseppet,

Boldogan hazatérni.

 

Gic/ 2023/05/28. A szentlélek eljövetelére.

  

 

 

Már majdnem korhű jelmezben

Hullottam, a világ ölébe.

Hol álmomban egy mesterséges fény lyukat vágott elém,

Utánam kutatott, engem keresett a sötétbe.

 

 

De ez az álom, egy álom marad még

Majd ha elszippant magához oda fel a lég,

Mert nem látta meg a kor azt a világot!

Melyet csak az isten ismert bennem,

Mit az emberi jellem akkor csak gyűlölni tudott,

Így nem hitt benne, s engem se látott.

 

 

Pedig ahogy én jönnék! De a sors halogat

Lassan rohannak a percek, és itt vannak azok a versek,

Melyek neked voltak írva!

Mikor suhant a penna, s alatta a papír serceg,

Istenem! Honnét oly könnyeden öltött bennem testet a líra.

 

 

 

 

 

Tinta folyik ereimben, velük élem túl a napokat

Múzsáim szedtek rendeztek szép szavakba, sorba.

Hol a vágyódás mindennap eltemet

Utánad ebbe a korba.

 

Oroszi/ 2023/04/08.