Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Időtlen lélek gyermeki mosolya, megtört 

Testében zártan örök válaszúttal dacol,

Szeretet mérge csöpög szép jobb szemébe

Pokol láva könnye ball szeméből szívébe,

Hatolva, szatén köntöse félig parázslik, hamvad,

Angyalok démonok benne együtt laknak. 

Remegő kezeit nyújtva, gyülölet jő elő belőle,

Gyermeki aggastyán arcot öltve úgy ölelne,

És ül két út erdőjén örök egyedül, tanácstalan, 

Emberi választással s isteneivel véres halottan

Játékba menekülve esélyt idővel nyerni próbál,

Dacos tükrébe köpve, sem istent se ördögöt szolgál.

S táncol újra meg újra önnön hitetlen lángjaiban állva,

Minden vagy semmi egészen egyetlen mantrája,

Soha, örökkön, élő holtan eltünve mind és egyedül

Önön prófétájaként gyönyörű dalokat hegedűl,

Harcol oly régóta már, hogy nincs már semmi más,

Csak az örök feloldhatatlan mindent felégető választás.

Tisztán és egyszerüen, ez az eszképizmus himnusza. Amikor egy mesterséges világ, oly szép, oly csábító és a valóságnak annyira nincs esélye sem ez ellen. Igen, sokan megbotránkoznak ezen és nem értik, párjuk, rokonuk hová lett. Ott van ő meg nem is, mert ép Normandiában partra száll vagy megnyeri az Angol Premier League-t és ezzel, őszintén nehéz versenyezni:

Mindenkinek, aki már szorult odaát a pixeleken és annak is aki még csak kívülről botránkozott meg ezen, egy kis kép és hangulat adó, itt:

És az összes többi, egy kalap alatt mind az 55uk pedig itt található:

Belső síkságaim kopáran üresek

S míg időmet külsőleg tengetem

Saját sebb lázam feloldhatatlan

Gyönyörű hallucinációiban tévedtem

Mert nincs más csak öncsalás dalom

És meg annyi dühös én, a csavargó fizető

Néző, Ki mind elég okos ahhoz hogy élvezze

Mások sajnálatát, dühét vagy micsodát

Régi bölcs tanács: hülyeségre meg kell halni

De annál a rohadék kijáratnál próbálkozni lehet

Nem csalni, maradj csak, itt egy zsöllye jegy

Ha bírod a feléig üresedés páholya a tied

Mit makogsz? Egyedül? Hát vegyél valakit

Félidőre már mindenki sérült és bízni nem

De tovább rongálni egymást korlátlanul

Szabad, diktálj, büntess, ne hagy vagy adj

Végre nem lépsz a saját lábadra? Tested az

Mi lassan feladja, mostantól és a slusszpoén

Nézd meg szüleid mert tükörben látod elő

Nyavalyás végeit hát ámítsd magad még

És mind igaz ez mert a valót látom lázálmok

Köntösében lengén, esélyt sem adva annak

Hogy nyomoraimmal békében én maradjak

Ti, élet nevű különlegesen szép szenvedéseim 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Kíváncsiság, ó édes, drága kíváncsiság,

Ki engem, fülön ragadott, s most bandukolok,

Mindegy mivel vársz rám cinkos valóság,

Életem sok és bennem számos fejem konok.

Amott egy szép lányocska éppen fésülködik,

Nyitott ablaknál besurranok, és ételt csenek, 

Míg a hálószobában épp a szerelmet üldözik,

Ösztöneim működnek minden neszt észreveszek 

Látom, hallom, szaglom, érzem létetek titkait, 

S bár hozzatok dörgölőzöm megjátszott erény 

Hiúságotok bennetek, én tudom, engem is elvakít,

Mindenhol harc és dráma, de macska, légy szerény!

Hisz nem mondhatod, hogy ez mind te voltál s vagy,

Az ember, benne a torz remény, pedig csak a most van.

Lejtem a táncom ha kell tetőkön át az élet el ragad,

Az igazság fáj, de kit érdekel, szagomat rajtad hagytam. 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

A bársony sötét útjára léptem, simogat,

Mégis megtép mielőtt kizsigereltettem,

Magam teremtette az erőszakos lényed

Én bensőm vagyok, tükröd véres ereklyéje

Szólnak szeleid dombokon át fúlva

Ujjaim között mászol át, újra meg,

Újra, ragacsos barack levet izzadunk

Tépőn zárak hullanak le, ruhátlan darabok

Lépteim iszapod, mezítelen percek

Álmaim végtelen fuldoklom, láz ez

Maradj még! Hollók szálltak felettem

Neveden esküség, Tedd ha én nem tehettem!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)