Különlegesen szép szenvedéseim

Belső síkságaim kopáran üresek

S míg időmet külsőleg tengetem

Saját sebb lázam feloldhatatlan

Gyönyörű hallucinációiban tévedtem

Mert nincs más csak öncsalás dalom

És meg annyi dühös én, a csavargó fizető

Néző, Ki mind elég okos ahhoz hogy élvezze

Mások sajnálatát, dühét vagy micsodát

Régi bölcs tanács: hülyeségre meg kell halni

De annál a rohadék kijáratnál próbálkozni lehet

Nem csalni, maradj csak, itt egy zsöllye jegy

Ha bírod a feléig üresedés páholya a tied

Mit makogsz? Egyedül? Hát vegyél valakit

Félidőre már mindenki sérült és bízni nem

De tovább rongálni egymást korlátlanul

Szabad, diktálj, büntess, ne hagy vagy adj

Végre nem lépsz a saját lábadra? Tested az

Mi lassan feladja, mostantól és a slusszpoén

Nézd meg szüleid mert tükörben látod elő

Nyavalyás végeit hát ámítsd magad még

És mind igaz ez mert a valót látom lázálmok

Köntösében lengén, esélyt sem adva annak

Hogy nyomoraimmal békében én maradjak

Ti, élet nevű különlegesen szép szenvedéseim 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)