mesztic szerenád

anyám magyar léány, s fogta mert szép
apám sötéten rátette kezét
aztán lettem én, nem tom ki vagyok
tudnám azért de világ elhagyott
éneklek ezeknek a hangyáról
éneklek szürke történelemről
ezelőtt sakktábla volt a lét
s a fekete becsülte a fehért
most is elismeri, hisz pénze sok
elszökik Afrikából és csavarog
én meg itt dúdolok egymagamban
kezemben gitárhúr elszakadtan
szívemben a remény, hogy hátha
be lesz majd tiltva az a sakktábla