Galád az ember

Korom hó, fergeteg, hol háború
tele takarja a tájat, haláli
a csend, ki itt fest képet, rosszmájú
emóciókkal kezd magába szállni.

S eldobja az ecsetet, félve fut
el innen, ez annyira embertelen;
nem is néz vissza, hagy várost, falut
lakatlan környéket, fekete vérben.

de nem tud megszabadulni sosem
e látványtól, iszonyat ez az emlék;
pokoli gépezet karcolta kép.

S az égen üstökös csóva mint modern
ikon jele, baljóslatú a vád,
Az ember öli az embert oly galád.