kukkantsbeblogomba
Szórakozáspepita lábnyomok egy csírkecombon
- combsütés előtt éhség kujtorog
szép könnyűvé tesz képzelt kocogás
Fekete bikapata kopog
kockás nyomok csirkecombokon
asztalon tányéron pepita
lábnyomok - kis tenyérre ráfér
bébikappan zúzamájcsika
jöhet az átsült vasalt gácsér
rézcsatos ócska cipzár siklik
fel a hasra kis vasárnap volt
kockalábú sörhasú csetlik-
botlik malactokányt elhappol
újbor és virág
mindhiába nyílt ha már
lábon állva hervad
fogy a tarka szénaszál
sárgul egyre kornyad
mindhiába fésülök
homlokomra hajszált
kopaszodom - szürkülök
nem kell már a hajpánt
kevesebb egy gonddal, ó
őszben őszen érzem
forr már a vigasztaló
szőlő leve szépen
inni kell míg van barát
zengjen nóta halkan
de ne sirassunk nyarát
senkinek se abban
amelyben a szépség a nyerő
amelyben a szépség a nyerő
nem ér el sikert kardnyelő
díszesen sétál a lebzselő
nem észleli ki elbűvölő
amelyben a szépség a nyerő
sietős lesz ott a vakmerő
kézbe kerül a dobverő
kilép a kapun emberismerő
amelyben a szépség a nyerő
csak egy kézben lehet esernyő
hátul vigyorog kötélverő
alkuszik vele árat felverő
amelyben a szépség a nyerő
dolgozni kezd néhány habverő
tésztát abrakol beismerő
és rámutat egy felismerő
amelyben a szépség a nyerő
sugárzik belőle vonzerő
előlép mindjárt törvényerő
s rájön, kevés ott a fényerő
amelyben a szépség a nyerő
lábak közé bújik réselő
ekkor a rendőr előrelő
hátul meg eloson kéjelgő
amelyben a szépség a nyerő
a buja árnyék bevehető
csöndesen pihen csendszerető
mellette fia cseperedő
amelyben a szépség a nyerő
rút lesz a felülkerekedő
nem hisz neki perlekedő
s fejbe csapja egy sepregető
különös tükör
különös tükör önmagam előtt
más visszapillantóján csak egy jámbor
néz szűk pupillákba mit gaz benőtt
néz valaki belőlem , jó kapásbor
és cefre mámoríts had nevessen
sima arcom, hisz én már sosem alszom
virrasztok e tájon s nem keveslem
hogy égre-nyílt ablakok közt pár balkon
fent a csillagok észre sem vesznek
netán ablaknak nézik ha lenéznek
s a többiek ejtik az üres-üveget
s a sötétben sörszag száll felfelé
bábú ugrik mélybe törik százfelé
s csak nézem, hova ejtik az üreset
Cefrét bányásznapra
Cefrét bányásznapra,
Okádni készül a föld;
Hány üreg kikaparva
tárnákba küldjetek sört.
cefrét bányásznapra
fúrt az elsővájár
töltsön lőmester, újra
vár az ácsolóvájár.
Hozzon már ide cefrét
mi jövesztünk szenet;
mi omlasztjuk a szelvényt
fogynak a készletek...
Cefrét bányásznapra
lejtőn guríts le még
igyunk hát utoljára
jó legyen az ünnepség